Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
kereken azaz röriden, minden alku s okoskodás nélkül. Mind rossz törvény az, melynek hosszú élőbeszéde van. így a parancs vagy tilalom is minél rövidebb, annál jobb, miután nem az a célja, hogy tanuljon belőle a gyermek, hanem hogy — engedelmeskedjék. A dolog betetőzése végül: hogy a kimondott parancs legyen sérthetetlen, s a mi egyszer tilos, az maradjon mindig. Mert ha a mit most eltiltunk, holnap már elnézzük s talán magunk között meg is mosolyogjuk, holnapután pedig vendégeink előtt ismét mint helytelent megrójuk: meglepve ámul el a gyermek, zsinórmértékét elejti, mivel nem tudja érteni, mint lehet az ma bűn, mi előbb nem volt az ? . . . Alig lehet kitartóbb éberségre s szilárdságra szükségünk valahol, mint épen parancsaink s tilalmaink számontartásában, hol minden odaadó szorgoskodásunk mellett is elég eresztéke lesz még mindig nevelésünk nehéz munkájának. A gyöngébb pillanatok elnézései nem fognak egészen elmaradni soha. Szerencse. ha akaraterőnk a szükség percein vissza tud térni jogaiba; és viszont a gyermek, a helyett, hogy az ajánlkozó rést nagyobbra törje, eléggé fogékony arra, hogy a lágyan, jótékonyan ható szülői szeretetet az erély hajthatatlanságában is fel tudja érezni. X. Midőn az eddigiek során a szeretet, mint nevelési tényező forgott előttünk, t. h! azon meggyőződésre juthattunk, hogy épen mint egyéb gyakorlati tulajdont, a szeretetet magát is nevelnünk s értelem és tapasztalás által szükség szabályoznunk. Vagy más szóval: gyermeknevelésben a szív a fej nélkül egyoldalú, és csak együtt biztos tanácsadó. Egyik a bércről tekint alá, másik a völgyből felfelé; ugyanazt látja mindkettő, — csakhogy más oldalról, más világításban. Az ész által vezérlett szeretetből azonban nem egy nevelői erénynek kell még fóltenyészníe, melyek egytől-egyig fontosak és arra valók, hogy erőt, mértéket, tapintatot, szóval, mintegy karokat nyerjen bennük és általuk a munkás szeretet. De egyik sem lényegesebb köztük, mint a szelíd türelem, a szeretetnek e leghasonlatosabb testvére s a bölcseség leghitelesb okmánya. . . Mily áldás volna az, t. sz 1 ha ez is épen úgy veleszületnék az atyával, anyával, mint a szülői szeretet! De a türelemmel maga a legodaadóbb szeretet sem dicsekhetik mindig; mert nem csupán a vér, az ösztön adománya már ez, — noha nem is a hidegvérüség, vagy az egykedvűség azon nyug alma, mely simán hagyja a homlokot és jól esik a puha léleknek. . . Igenis nyú- galom, de az erélyes lélek azon nyugalma a türelem, mely saját erejének s egyensúlyának érzetével bír, és önmagát saját vívmányának tudja; mert csak emelkedett értelem, akaraterő és öniskolázás által érhet,é azt el a szülő, hogy olyanná legyen gyermekei között, mint a jó törvény : mig mások érdekeit óvja és megvédi, maga érintetlen marad. . . Annak a türelemnek, melyre a nevelőnek szüksége van, nem az a sza-