Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
105 rátának s vágyainak betöltése. . . Ismerjük a gyermektermészetet, t. sz ! Behízelgő simulékonyságuk- s hálás ragaszkodásukkal néha már jó korán értenek ők ahhoz, hogy szivünket bevegyék, elnézésre s kedvezésekre csábítsanak, és mielőtt jószerivel észrevennők, a fejünkre nőjenek. Csupa szeretet, kedvesség még ekkor majdmindenik Mivel a feselő kor varázsa a testi s szellemi fejlődésnek szebbnél szebb mozzanatai sok mindent eltakarnak vagy csak más sziliben mutatnak. Mi pedig túláradó szivjóságunk s lejárt tekintélyünk fejében gyakran a legjobb hajlamokkal termett gyermektől is csak azt nyerjük, hogy ha végre is valami kíméletet, nélkülözést, vagy lemondást találtunk tőle kívánni, megdöbbenve kelljen tapasztalnunk: mint foszlik le róla a fölszínes kedvesség; s mint nyilatkozik meg benne a szív fenekén lappangott önzés, kevélység, nyerseség és háladaclanság. . . Es megesik elég sűrűn az is, hogy midőn a gyermekese szellemi élete már nyiladozni kezd: a korával járó kedvességeket sziv-vonásai- nak, a testi vidorságot szelleme élénkségének, aprós ötleteit, bohóságait elmésségének, s igy tovább e réven — makacsságát a fejlődő jellem erejének, ingerült fellobbanásait önérzetnek, érzéktelenségét komolyságnak s érettségnek nézzük; módos magatartását, külső ügyességeit s kedélyes fecsegéseit pedig meg-megmosolyogván, ahhoz szoktatjuk, hogy sokat és mindenről beszéljen, a mi nyelvére jön, s magát a házi társaság középpontjának érezze. S környezetében e szerint már is számot tévén, az a vége, hogy a felnőttek igényeire s élményeire is rákapatjuk és elzárjuk az útját, hogy szilárd erkölcsi jellemmé fejlődjék, — a mire csakis a fegyelmezett élet és a nélkülözések képeznek... Midőn tehát kényökre bocsátott 4 —5 éves kicsinyeink köte- kedését, szeszélyeit, hatalmaskodását még könnyen elviseljük, bizony nem ártana számba vennünk, hogy szárnyaink alatt 20 — 25 évesekké is nőhetnek egykoron. Mert ugyan hiszszük-e, hogy akkor is épen oly kedvesek, oly szeretetre méltók lesznek magok is meg azon tetteik is, melyeket kicsiny korukban figyelemre alig méltattunk még ? . . . Akkor is csak fülünk s szivünk küszöbéig fognak-e elhatni követelő s talán feleselő, tiszteletlen szavai, solia nem várt jellemnyilvánulásai azoknak, kikkel most mint eleven bábocskákkal el-eljátszadozunk ? . . „Tizennyolc éve kínlódom már velők!“ — sohajta föl, gyermekei vásottságát panaszolva egy gyönge akaratú anya. ,Bizony pedig ezután jön még a keserűje!‘ válaszolt a tapasztaltabb anya. IX. És igaza is volt! Az elévült baj csak nőhet már; a gyógyszerrel megkéstünk. Egyedüli menedék: a megelőzés, az óvószerek alkalmazása, a nevelés e hármas aranyszabátya szerint: korán, határozottan és állhatatosan! Mindjárt az élettel együtt álljon be a szoktatás iskolája; aztán pedig mindenkor s mindenben hallja meg a gyermek a helyest, igazat, szükségest 14
