Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883

Tartalomjegyzék

merre csak akar, kivéve, a merre mi nem akarjuk. Akkor, midőn inkább cáak érez még mint eszmél, épen oly természetesen fogja a fék utáni mozgást megszokni, mint a könyökét befelé hajtani, s eszébe sem jut az ellenkezőt — mivel érzi, hogy nem lehet — csak megki- sérleni is.

Látni tehát, hogy mindjárt legeiül, kitelhető korán és pedig — az engedelmességre szoktatással szükség a nevelést kezdeni. A gyermek legelső iskolája a szoktatás, s első tanulmánya az élmény, tapasztalás. A mit érintkezéseiben átél, csak az még az ő tudománya s tanulsága. Az a legelső nyelv is, melyet már a csecsemő megért, az anyának édes csevegése, ez is csak élmény még nála, de mely azért már is jutalmazhat, vagy büntethet. Tudjuk: az anyának feddőző hangjai mily keserves sírásra fakasztják olykor a kisdedet. Egyedül az érzéki fegyelmezés lehet még alkalmas ez első években; itt kell hát a szeretetnek elszánnia magát a gyermeki akarat fegyelmezésére, s esetleg, magára a testi fenyítésre is, mely, ha mégis szükséges és célszerű valaha, csakis a kisdedeknél lehet az. S ez, ha még oly különcül hangzik is, egészen a gyermektermészetre van építve. Mert hát mi ez a fenyítés ? Egy-két gyönge legyintéske a maga helyén, és azon kicsinyeknél, kik semmi más intést s fegyelmezést nem tudnak még összefüggésbe hozni tetteikkel, kiknél azért csakis ez a fenyités- mód — s talán csakis egyszer alkalmazva — képes hatást, maradandó hatást gyakorolni s a későbbi ütéseket megtakarítani, melyek különben is a már szóból értő 5—6 éveseknél nem csak helytelenek, hanem meg is késtek.

VIII. A kényeztetés rendszerint a testi gondozás túlsá- gaiból indul ki, midőn aggódó szorgoskodással, szakadatlan szolgálatokat teljesítünk a gyermek körül, mintha csak az volna feladatunk, hogy a cicomázás, ki- s begombolgatás, a szellőtől, veszélytelen játékoktól s helyektől is féltő óvás által puhává, bátortalanná, ügyetlenné nyomorítsuk őt. Holott az életrevalóság beiskolázása épen a test edzésén, a szivbátorságon és annak korai foganatba vételén fordul meg, hogy mihelyt valamit megtehet, maga tegye meg magának a gyermek. Mert ha ezen tevékenysége bennünket egyelőre ki nem elégítene is, sokkal jobb tökéletlen öngondozásával beérni, mint mindent helyébe tenni, kezébe adni s később éveire gyámoltalan ügyetlenné kárhoztatni. . . így nevelik t. i. azon embereket, kik, a mihez nyúlnak mindent feldöntenek, törnek; kik nem győzik zsebüket tárcával, kulcscsal, zsebkendővel s egyéb elveszteni valóval, — arra lévén előkészítve agyongondozó szüléik által, hogy minden' élelmes kapzsik, csalók és zsebmetszők boldoguljanak mellettük. . .

Még ennél is kártékonyabb — mert a belső életet s jellemet támadja meg — a szülők túlhajtott kedvezése, a gyermek minden aka-