Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
103 nagyon unta már a gyermekek uralmát. De lilába. A szülőknek meg- meghasonlása sem fordított a bajon; maradt a régiben minden. . . A gyermekek iíjakká buzalkodtak fel lassacskán, miközben látva naponkint azon ideges gondozást, melylyel testi ápolásuk, öltözékük és öltöztetésük kezelve volt, azon meggyőződésre kellett szükségkép jut- niok: bogy Isten, csakis testének ápolására s piperézésére teremte az embert; minélfogva inkább megengedhet magának valami jellemtelen- séget, mint elviseljen kabátján bármely szabás-hibát, vagy pecsétet; és hogy legalább is kell annyit tartania melltűje-, vagy óraláncának díszére, mint a tiszta lelkiismeretre. . . S már most van-e hát mód benne, t. h! hogy egyéb, mint kész boldogtalanság lehessen az ilyen gyermekek öröksége, kiknek egy akarata sem volt megtagadva soha; kiknek igazat adtak mindenki irányában mindig; kiknek könyeit folyton szárítgatták; s kik, ha egyébkint nem, féktelen kierőszakolás utján teljesítve látták minden követelésüket. És, t. h! nem mesét hűvelyzek! A kép természet után van másolva; csak azt nem mondhatom már meg, mi lett a fiúkból utóbb. De semmi sem következetesebb, mint az erkölcsi fejlemények logikája. Majdnem bizonyosnak vehetni, hogy hideg, önző, változékony, unatkozó, indulatos és töredékeny szervezetű férfiak nőhettek belőlük, kik — hacsak tehették — gyakran változtatók lakásukat, eszközeiket, cselédeiket; nem változtatható családjuknak pedig ostorává lettek. Sőt, hogy ugyan oly könnyedén cserélgették nézeteiket, elveiket, jellemüket, s ezekkel együtt hivatásukat, egészségüket, s netalán még — életüket is. . . Mert a ki egészen maga szárnyára keltéig csak hizelgést, csak kedvezést látott, az életbe lépve úgy fogja találni, hogy ellenére van és tesz az egész világ mindent; — és ez bizony kellemetlen. Nem lehet csodálni, ha halálra bosszantja az embert. . . VII. Gyakorlati kérdés lesz már most az: hol lehetett, miben lehetett itt a nevelés elvétve? — Hát legeiül, első alapjában, ott hol a szülő a maga helyes akaratát a gyermek, vagy — mondjuk — a kisded ösztönszerű, de helytelen akaratának alávetette. A gyermeknek t. i. minden más erénye az engedelmességből ered ki, melynek tehát minden másnál elsőbb kiképzése fő fontossággal bir nem csak a további nevelésre, hanem az egész életre nézve. Természet törvénye, hogy a gyönge enged az erősnek; szükség hogy a gyermek is érezze a szülői akarat erejét s első napjától kezdve szokja meg annak fensőbbségét azaz — engedelmeskedjék. De még se vak engedelmességgel. . . Ez a cselekvés szabadságát fojtaná el benne. Sőt inkább már első éveiben kell, hogy lehető kévéssé tapasztalja korlátozva akaratját, s tartózkodás nélkül tanuljon szólani és tenni mindenütt, a hol nevelési és kivált erkölcsi érdekeket nem sért. Mintegy kézen fogva, lágyan, és mégis úgy vezessük őt, hogy mehessen a
