Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
43 nál magának, ha a köznek szolgál; hol a legkisebb munka, ha megfelel az erőnek, ép oly tiszteletre méltó, mint a legnagyobb, s ki a legnagyobb munkát végezte, nem lehet büszkébb annál, ki a legkisebbet hajthatta végre, mert mindketten csak kötelességet teljesítettek. íme az eszményi állapot! Erre kell önöknek is mindnyájoknak törekedniük, ha derekasan meg akarnak felelni mindazon kötelességeknek, melyeket a hazában majd elfoglalandó állásuk vállokra teszem De hogy tudjanak törekedni erre az eszményi állapotra, célszerűen kell munkálkodniok, vagyis tudniok kell: quid valeant humeri, quid ferre recuseut. A ki erőit nem ismeri, ebbe is abba is belekap, s munkája áldatlan, sikeretlen marad, erejét haszontalanul forgácsolja szét. Főkép önök, a tapasztalatlan fiatalság, vannak kitéve e veszedelemnek. De szerencséjükre gondoskodott önökről a keresztény társadalom : felállította az iskolát, mely a könnyen tévedés idejében kezüknél fogva vezeti önöket, emelkedett helyre viszi, megmutogatja a munkálkodás különféle tereit, hogy mind lássák, mind megismerjék s csak egyet válaszszanak, azt, mely hajlandóságuknak és erőiknek megfelel. Sőt már a középiskola el-elereszti önöket egy-két lépésre, hogy tanuljanak járni a magok lábán is, hogy el ne essenek, sőt ne is botárkál- janak, ha majd magok lesznek a magok vezetői. Sejtik-e már kötelességüket ? Sejthetik. Először szorosan bele kell fogódzkodniok vezetőik karjába, hogy, emelkedvén, a mélység láttára a gyöngeség, vagy a talán már sejtett erő meg ne szédítse fejőket, és le ne zuhanjanak, vagy vakmerőén* messzire el ne kalandozzanak. Emelkedhetnek egy-egy lépést magoktól is és örülhetnek emelkedésükön; de örömük nem a siker, hanem csak a remény öröme lehet még, hogy, ha lábok és fejők majd egészen erős lesz, szabadon tudnak emelkedni. — Az iskolában csak magoknak munkálkodnak még, munkálkodásuknak a köz nem veheti semmi hasznát. Mindjárt bemutatja a titkár munkálkodásuk eredményét. Nem nagy lesz, de mégis csak eredmény, s ha lépcsőül fog szolgálni arra, hogy tovább haladjanak, akkor figyelemre méltó. Csak meg ne állapodjanak ; csak csüggedés ne bénítsa meg azokat, kik nem bírtak annyira emelkedni, mint óhajtották volna ; és a kiknek elismerés kiséri munkálkodásukat, csak jutalomnak ne tekintsék az elismerést! Mert a mit tettek, kötelességök volt megtenni; a kötelességért pedig az elismerés még a közpályán sem jutalom, hanem csak buzdítás nagyobb kötelességekre. Jaj a nemzetnek, mely arra szorult már, hogy fiait, ha kötelességüket becsülettel teljesítették, jutalmaznia kell; de kétszeresen jaj volna annak, melynek fiatalsága is jutalmat várna oly kötelességek után, melyeket pusztán ereje edzésére kell teljesítenie, s babért keresne ott, a hol hamar hervadó virágok is alig teremnek, vagy nem is teremhet-
