Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882

Tartalomjegyzék

14 Guhrauer azonban, a nélkül hogy ismerte volna a XIY. Lajoshoz intézett valódi emlékiratot, helyesen véle, hogy ezen „Gons. Aegypt.“ n e m lehet az igazi emlékirat. Ő ezt Leibnitz által a mainzi vá­lasztó fejedelemhez intézett memorandumnak tartotta. E nézet ellen azonban kikel Leibnitz müveinek legújabb kiadója, F o u c h e r de C a r e i 1 , s az ügyet teljesen összebonyolitja. Szerinte mindkettő téved, az akadémia is, Guhrauer is; de főleg az utóbbi. Az akadémia téved, ha kéziratát a XIV. Lajos számára készült emlékirat­nak tartja. Guhrauer még inkább téved, ha azt véli, hogy ezen kéz­irat teljes memorandum. Foucher de Careil szerint a „Cons. Aegypt.“ minden esetre a XIV. Lajoshoz intézett emlékiratot tartalmazza, de nem azon alakban, amint azt az akadémia bírja. Ezen alak csak kivonat, vázlat a valódi „Cons. Aegypt.“ után ; a kidolgozott teljes emlékirat pe­dig a hannoveri könyvtárban van. Foucher de Careil kritikai tapintatáról elég legyen annyit megje­gyezni, hogy ő bár közli fordításban az emlékiratot, a nélkül azonban, hogy csak érezni is látszanék a két rész közötti hézagot, melynek ki­töltését meg sem kísérli. Az első részt ugyanis Egyiptom afrikai ha­tártartományainak, Nubia- s Abissziniának ismertetésével végzi; a má­sodik részt pedig egyenesen e szavakkal kezdi: „Ezek a török biroda­lom határos tartományai az európai országok között.“ stb. A valódi tényállást végre 0 n n o Klopp bonyolitá ki, Leibnitz müveinek 1864-iki teljes kiadásában. E szerint a két fő okirat két különböző, de ugyrnegy tartalmú emlékirat. A nagy, XIV. Lajosnak szánt emlékirat a „ Justa dissertatio;“ a kisebb, kivonatos, Boineburg- hoz intézett emlékirat, mely ama nagyobbhoz valószínűleg úgy viszony- lik, mint annak önálló kivonata — a „Consilium Aegyptiacum.“ Mig a szobatudomány ily módon iparkodik vala tisztázni a kér­dést Leibnitz iratai körül, addig a gyakorlat mezején is folyton érlelte eszméjét a történelem. Leibnitz nagy riválisának, Newtonnak hazájá­ban folyton él vala az egyiptomi expediczio tudata! Fönnen bizonyítja ezt minden lépés, melyet Anglia az indiai kereskedelem birtoka érde­kében koronkint tőn. Az indiai birtokok szívós gyarapítása, Gibraltar s Malta megszállása, a suezi csatorna átvágása, részvényeinek össze­vásárlása, az angol király czimébe az „India császára“ czimnek föl­vétele, — mind megannyi lépés e ezé] felé. S mig az orosz kormány Ázsia sivatagain át törekvők Anglia nyakára nőni Indiában, mit oly félő figyelemmel követ vala V á m b é r y; s mig India határait Batum- mal vasutilag siet összekötni, hogy onnan hajókon Odesszába terelje, s innen további vasúttal Eszak-Europára árassza India kincseit: addig lord Beaconsfield Cyprus megszerzésekor gúnyos paronomaziával uj­jongja: „Probatum (pro Batum) est!...“

Next

/
Oldalképek
Tartalom