Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
15 És mig Bismarck a tunisi kérdést ékeli Olasz és Francziaország közé; s mig ez utóbbi támolyogva vesz részt, az egyiptomi válságokban : addig Anglia bombát dob Alexandriára, s szétszórva tízezerrel Egyiptom seregeit, úrrá lesz a Pharaók földjén!... Ki mondja meg már most, hogyan fognak alakulni a kereskedelmi viszonyok folytán a világuralmi konstellácziók ? Vasco di Gama útja megölte Velenczét. Columbus útja megölte Hollandia uralmát. Anglia megölte Spanyolországot. Amerika lerázta magáról Angliát... Vajon Egyiptomnak Anglia részéről történt meg- hódoltatása után mi következik ? — Mert hiszen úgy látszik, hogy a keleti kérdés új stádiumának előestéjén vagyunk... Vajon Leibnitz ez eszméjének megérésével nem indul-e érésbe Leibnitz nagy álma is az örök békéről ? íme, a montcenii és sz. gott- hardi alagutak óriási verseny forgatagába sodorják a kereskedelmet; a korinthusi és panamai földszorosokat vágják; a Sahara tenger alá merítését tervezik; az alagutat a La Manche alatt fúrják... Nem fog-e a föld színe is megváltozni; s nem fog-e valaha teljesülni C a m p a- nella, Baco, Cartesius, Pascal, Condor cet, Lessing, Kant s Hegel álma nemünk haladása- s tökélyesbülőséről, Isten országának megvalósultáról a művelődés folytán; mely álmot oly szépen álmodott Leibnitz is, s melyet Fichte oly látnoki lelkesedéssel hirdet: „Eszem mindenütt tökélyt és öszhangot keres, s hol azt nem találja, ott minden erejével törekszik azt létre hozni. Ámde a földön mindenütt csak tökéletlenséget, rendetlenséget s nyomort látok. Vajon igy marad-e ez mindig? A tökéletlenség s nyomor ez állapota nem fog véget érni ? Vajon az átalános jólét és polgárisultság eszméi csak a költő és filozof álmai maradnak ? Nem, nem! ez lehetetlen! Eszünk legszentebb eszméinek egykor valósággá kell lenniük ; a polgárisodás nagy müvének dicső czélhoz kell jutnia. Az emberi szellemnek diadalmaskodnia kell az anyagon; az ész az ő örök törvényeit rá fogja nyomni az ellenszegülő elemekre. Az áthatolatlan erdők és járhatatlan mocsarak lassanként az egész föld színéről el fognak tűnni; helyeiken termékeny tájak, mosolygó rétek s virágzó kertek fognak keletkezni s gazdagságukkal számos serény népségnek bőségesen nyújtják az élet minden szükségleteit s a boldog lét minden eszközeit. — Hanem az embernek legfélelmesb ellene az ember. Még törvényt nem ismerő vad hordák bolyongják át a végtelen sivatagokat. . . Hanem ez nem marad igy. A vad csordák művelődni fognak; a polgárisodás gyűrűje mindinkább tágul, lassanként a föld összes népeit át, fogja karolni s egy nagy egésszé összekötni. Mert az emberiség rendeltetése, hogy a kultúra terjedését megkönnyítse, mindenhová
