Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
\ 12 hannoveri könyvtárban rejlő hagyaték! Csak miután 1755-ben Michaelis kiadá Leibnitz és Ludolf levelezéseit, tudták meg ebből, hogy Leibnitz nemcsak forgatta fejében az egyiptomi kérdést, hanem emlékiratot is hagyott róla hátra. — De több a dologról nem lett világos, — csak negyven év múlva beszélte Eberhard, hogy ő hallotta hagyományból, miszerint a hannoveri iratok közt kell lenni Leibnitz emlékiratának is az egyiptomi expediczióról. Mindez azonban kevés volt a homály eloszlatására. Egyszerre mint varázsütésre oszlék el a homály, s Leibnitz tervei meglepik a világot! — 1798-ban Napoleon hires egyiptomi útjára indul, és pedig saját feje után, nem pedig a Direktorium megbízásából. mert ez csak enged vala az ő követelésének. Öt évre rá, 1803-ban, egy angol brochure egyszer csak azt hangoztatja, hogy Napoleon azt tette, mit egykor Leibnitz XIV. Lajosnak ajánlott, s hogy Napoleon ismerte a nagy német bölcselő tervezeteit s azokat valósította! — E nézethez több franczia történetiró is csatlakozott, mint Thiers és M i c h a u d. E nézet azonban már azért sem lehet helyes, mert hiszen Leibnitz iratai nem Párisban, hanem Hannoverban voltak, s Napoleon csak akkor ismerkedett meg velők, midőn 1803-ban Mór tier tábornok az egyik okmány másolatát Hannoverből megküldte számára. Tény azonban, hogy Napoleon nagyon tudta méltatni Leibnitz eszméit; s az Egyiptomról szóló nagy műtörténelmi bevezetésében e sorokat szenteli a leibnitzi terv emlékének: „A hires Leibnitz, ki minden nemű nagy tervekre született, huzamos időn át foglalkozott e tárggyal, s XIV. Lajoshoz kimerítő, kéziratban maradt müvet intézett, melyben fölsorolja azon előnyöket, melyek Egyiptom elfoglalásával kötvék össze.“ 3) Leibnitz ebbeli tervéről és iratairól a hir, mint láttuk, Angliába jutott. Ez okmányt az angol ministerium közetlen a Napoleon expedi- cziója után ismerni óhajtotta. így tehát ezek egyikének másolatát 1799- ben Hannoverből megküldték Londonba. E közleményen alapul az 1803-iki brochure, melynek folytán Francziaország is figyelmessé lett a tervezetre. Csak most értesült a világ a Leibnitz által XIV. Lajosnak tett ajánlatról. Százharmincz évig lappangtak a kéziratok teljes titokban. Akkor költötték csak föl a világ érdeklődését, midőn a kor legnagyobb embere önmagától jött rá ugyanazon eszmére. Mindkét irat napfényre került tehát, noha egyelőre csak tökéletlen módon. Az angol ministerium a „Justa dissertatio“, Mortier tábornok a „Consilium Aegyptiacum“ másolatát szerezvén meg, ez utón s 3) Description ri’ Eg.vpte. Préf. hist. pag. II.
