Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
10 Ezekben körvonalozható nagyjában az emlékirat tervezete. Látható ebből, mily mélyrehatókig fogta föl Leibnitz e világtörténeti föladatot. — Lássuk azonban, hogyan értette meg őt az, kinek emlékiratát szánta, s mi lön eszméjének utóbbi sorsa ? ... Leibnitznak és Boineburgnak először is a fölött kelle megállapodásra jutniok, mi módon hozassák a dolog a franczia uralkodó tudomására. Természetes, kifelé az egész tervet szorgosan kelle leplezni s titokban tartani. Nem is tudott róla senki, csak Leibnitz, Boinebnrg s a választó fejedelem. XIV. Lajossal szemben bizonyos tartózkodással kelle élniük. Az iránt is eleve tisztába kelle jőni, vajon rááll-e átalán a tervre, elfogadja-e a föladatot? Csak aztánra akarák kimerítő emlékiratban tudtára hozni a terv kivitelének módozatait. Azt is meghányták, vajon a legelső ajánlat szóval vagy írásban történjék-e a királynak ? Az utóbbit választék. Boinebnrg tehát irt a királynak, s Leibnitz a czélt magát egy rövid vázlatba foglalá latin nyelven : „Specimen demonstrationis politicae. De eo quod franciáé intersit imprae- sentiarum seu de optimo consilio, quod potentissimo Regi dari potest. Concluditur expeditio in Hollandiam Őrientis seu Aegyptum.“ S mindkettő a király elé terjesztetett egy diplomata ügynök által még az 1671. év végén. Az iratok arra utalának, hogy a Hollandia elleni háború keleten történhetnék legsikeresebben. A király nem felelt. Hanem Pomponne államtitkár 1672-iki febr. 12-ről azt írja Boineburgnak, hogy a király óhajtaná, ha amaz emlékirat szerzője bővebben nyilatkoznék. Erre elhatározzák, hogy Leibnitz Párisba utazzék. Útra kel tehát még azon évi marczius 18-ikán Boineburgnak egy ajánló iratával. „Itt megy — irja ebben Pomponnehoz — kit a király parancsolt. Bár szerény megjelenésű, de oly egy ember, ki képes lesz Ígéretét kitünően beváltani.“ A király azonban az ügyet függőben tartja. Leibnitz nem jut a személyes bemutatáshoz; de nem is utasítják el határozottan. Aközben a háború Holland ellen javában folyik. A mainzi választó-fejedelem pedig maga viszi az egyiptomi expediczio ajánlatát a franczia kabinet elé. Es a Doesburg előtti táborban levő Pomponne államtitkár a követnek e jellemző feleletet adja: „Holmi szent háborúnak terve ellen semmi szavam sincs; de ön tudja, hogy az ilyes tervek sz. Lajos óta kimentek a divatból___“ Mind e mellett sem veszett még el a remény, hogy az ügy a királynál sikert arat. Mert ép ezen időben áll vala be a diplomacziai szakadás a porta és a franczia udvar között. — Leibnitz tehát Párisban pontos és kimerítő emlékiratba foglalja az egyiptomi hadjárat eszméjét
