Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
88 vetnének hozni, ruganyos életerejük érzetében alig tartván valamit lehetetlennek, nem törődvén az eszély s előrelátás korlátáival sem, ottan, hol eszményüket megvalósíthatni reméllik. Mondjuk talán, hogy kevés ma az ily ifjú ember. Meglehet; de még kevesebb lesz, ha számba nem veszszi'tk: mily hatalmas befolyása van az egészségnek az ember kedélyére, lelki hangulatának öszveségére. A kedély, életcselekvőségünk ezen ‘egyik fő rugója, a vérünkben lakik, — és pedig csak a friss, egészséges vérben a vidám, egészséges kedély; s megfordítva. Első fontosságú szükség azért: gyermekeink testi épségének okos gondozása, fokozatos edzése, a test megkeményítése, a szorgalmas levegőzés, mozgás, a tiszta, szellőző lakás, tág öltözék, a megfelelő mérték az alvás és ébrenlét, a munka és pihenés, a táplálék és nélkülözés között, s végül, a mi mindezeknek éltetője, — a békés, csendes, derült házi légkör. VII. Az így elért testi-lelki épség fen tartására, továbbá, alig lehet hathatósb valami a munkának hű és észszerű gyakorlásánál. A munkát az „igazság“ büntetésül rótta az első emberre; az „irgalom“ azonban úgy akarta, hogy a büntetés kiengesztelje a bűnt, s a megadással viselt megaláztatásban új nagyságát lelje föl az ember. És midőn mint a nap, sugaraival, s a felhő, esőjével, — szellemével ő is be- világitá s verejtékével megtermékenyítő a földet, ismét elfoglalá dicső helyét az örök világrendben és munkája által új érdemeket kezde szerezni nemének. A nemzedéknél tehát nem maradt a munka többé büntetés, hanem a kiengesztelődés emléke s az áldás forrása. Ebből látni, hogy a munkát nem mint gyötrelmet, vagy szükséges rosszat kell tekintenünk, hanem ethikai értéke szerint becslelnünk, s ezen felfogásra a nevelésben kiváló súlyt fektetnünk. A gyermeket jó idején annak tiszta megértésére kell emelnünk, hogy a testi és szellemi erőt, melynek nőnie kell, gyakorolnunk szükség, és a gyakorlatnak, hogy előbbre vigyen és emeljen bennünket, erőfeszítéssel kell járnia. Szükség, hogy az élet reánk nézve előbb fanyar legyen, hogy képző lehessen; és hogy örömekhez juthassunk, a szenvedéseknek kell segédkezniök a földön.. • Gyakran hangsúlyoznunk kell, hogy a vidám odaadással és hűséggel folytatott hivatási munka nemesit és örömmel jutalmaz; mig viszont a ki csak szükségből, kenyérért s haszonért verejtékezik, arra nézve csak gyötrelem az élet, a külvilág kietlen, saját belvilága pedig vigasztalan, kihalt. Végre pedig, hogy a tétlen ember vétkes és önmagának terhe, kinek egykor mázsasúlylyal szakad nyakába a szükölkö- dés; mig a vidám munkást becsület és szerencse kiséri. . . Talán késem is e tárgynál, t. h! — de nagy fontosságot látok abban, hogy gyermekeink erkölcsi oldaláról tanulják felfogni a munkát, kivált pedig, hogy azt korán megszeressék. Ha ugyanis sikerülne ezt gyermekeink vérébe oltanunk, sőt mái' kisdedeink játékait akkép választanunk, hogy azok az ébredező ösztönöket az öntevékenységre vezessék s szoktas
