Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
80 sák: vajmi hatalmas erkölcsi erőnek juttatnék őket birtokába, s ezzel birtokába azon messzeható készségnek is, hogy midőn majd arra kerül a sor, ne csak tanuljanak s dolgozzanak, hanem egy késztető benső szükségből, s örömmel dolgozzanak. Az élet mentő talizmánja lehetett volna ez sok olyanra nézve, kik nem ismerkedvén meg a hű munka s kötelességteljesités édes jutalmával, a romlás útjára tévedtek. A munka s kötelesség korai megkedvelése tehát és a szerény örömekkel való megelégedés, — ez gyermekeink testi-lelki épségének legbiztosabb megtartója. VIII. A munka és kötelesség mellett örömeket emliték, t. h! Igen-igen, örömeket is az ifjú embernek! Mert nem csupán arra van hivatva az ember, hogy csak a fáradalmak árán érdemlett gyümölcsöknek, hanem hogy azon élvezeteknek is részese legyen, melyekkel a jótékony természet s a tisztes társas élet, munkája nélkül is, kínálják. Igenis, örüljön az ember az életnek; szedje föl a virágokat, melyeket útjaira hint a Gondviselés; de nélkülözzön is készséggel s legyen meg nyugottan a nélkül, a mije nincs. Az egészséges kedélyre nézve a szelíd örömekben sehol sincsen hiány; minden idő és tér megteremheti azokat számára, noha mégis sehol sem készülhet szebb és bensőbb öröm, mint a felhőtlen, a fojtó levegőtől ment családi szentélyben. Itt kell örömeinket legelőbb keresnünk; mert a ki otthon boldog, az lesz a házon kívül is; s a ki kebelében bírja megelégedését, fel fogja ezt lelni külvilágában is. Semmi sem alkalmasabb azért a családi légkört nyomottá tenni s az otthoni örömeket megfojtani, mint, ha a családfők, az atya és anya, a házon kívül keresik s találják kedvöket; saját hajlékukban pedig a nyugott, nyájas, szeretetteljes hangulat helyét a nyers, mogorva hang, a feleselés, harag, civakodás, szinlés, hazugság, csalfaság, mások becsmérlése foglalják el. Alig hinnők, menynyire képes egy ily házi élet a gyermekek természetes vidámságát lehangolni s életkedvét mindenkorra megrontani. Ápolnunk kell azért, kivált nekünk, nevelőknek minden oly házias, vagy külső örömet, melyet megbánás nem követ. Az állandón megőrzött derültség örök tavasza és ifjúsága a léleknek, mely készen áll mindenki számára, ki kötelességeinek ösvényein járdái. Mert az ilyennek még komolysága is derült marad, s a hol örömmel találkozik, szívesen fogadja azt. S végre is mit használ embernek a helyzetével való elégedetlenkedés ? Nem józanabb-e az utunkba álló hegyen átmenni, vagy azt megkerülni, mint átfúrni akarni ? Minden napnak megvan a maga vesződsége; de ha a nap elmúlt, elmúltak bajai is. Az életkedvetlenség dudvát hint vetéseink közé, s elvakit, hogy a búzát tépjük ki, s a dudvát hagyjuk meg, — holott a jó a bajban is jó marad, mint a hold tányérja ugyanaz, ha időnkint, a ráesett árnyék világát el-el- boritja is. . . A kedvetlen, örömtelen élet átka ellen, még anyagi nyo12
