Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

12 délyi hadak főkapitányával érintkezik. 18. A szász nemzet s az adó­fizető nép válláról levétetik az utasok s lovaik élelmezésének visszaélés által szokásbajött terhe, s postákról az államtanács, fogatokról pedig a főurak gondoskodnak.“ 29) Több Ízben felmerült az anyaországgal való egyesülés kérdése; ez azonban a független önálló fejedelmek korában kivihetetlen volt; Leopold kormánya pedig épen nem volt alkalmas arra, hogy Erdély lemondván szabad institutióiról, ezeket az anyaország önkényes kor­mánygépezetével cserélje fel. Különben a legjobb akarat mellett is Erdély egyesülése lehetetlen volt ezen időben, mert országgyűlés, mely elé ez egész ügy tartozott, már régóta nem volt. Az egyetlen kapocs, mely a két testvérországot összefúzé, — a koronázás vala, s épen azért a magyar király, mint magyar király, egyúttal Erdély fejedelme is volt. Leopold alatt, s 1705. bekövetkezett halála után I. József uralko­dása alatt Erdély kormányzót kapott; talán hogy az 1690. hitlevél életbeléptetése felett őrködjék? nem; a kormányzó megjelenése egyér­telmű volt az alkotmánypontok megsemmisítésével. Leopold, mint a történelem feljegyző, kormánya történetét hibái­val együtt fia számára egybegyiijteté. Szerencsés gondolat! Minta uralkodás az, de nem követésül, hanem elrettentésül az utódnak, hogy milyen ne legyen. I. József 1705. 27 éves korában lépett a trónra, melyet, atyja po­litikáját kárhoztatván, esküjéhez híven, alkotmányos utón szándékozott ellenségeivel szemben fentartani. A politikai demoralisatio azonban sokkal nagyobb volt, semhogy azt József rövid, háborúval telt uralko­dása alatt jószándékával megjavíthatta s bizalmat kelthetett volna. A Kákóczy-felkelés, melynek vallási s politikai szabadság volt rugója, bizonyára hamarább véget ér, ha Leopold az uralkodó s nem­zet közti bizalmat teljesen el nem játsza. A sérelmek országgyűlésen való orvoslata, visszaemlékezvén Leopold kormányára, a rendek részé­ről üres ígéretnek tartatott, s azért követelik békepontjaik biztosítá­sára a külföldi udvarok jótállását, amit a király leghívebb embereinek tanácsára sem fogadott el, tekintélyét ez által sértve érezvén. Rákóczy reménye, melyet XIV. Lajos Ígéretére épített, hogy Ma­gyarország ügyét is a spanyol örökösödési háborút befejező közönséges békében fogja elintézni, teljesen meghiúsult. A császári követek hallani sem akartak a magyar ügyekről, melyeknek védőjéül XIV. Lajos csak addig szerepelt, mig saját érdeke.ezt úgy kívánta. Midőn a ra- stadti s bádeni békeszerződések — 1714. — véget vetettek Francia- ország, a német császár s a német birodalom közti ellenségeskedések­29) V. ö. Szász K. Sylloge Traetatuum, 68. köv. 11. Szilágyi S. Erdély története, 381. s 382. 1. Horváth M. i. m. V, 222-224. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom