Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
94 szabadult előtt „nincs többé kihágás,“ legfólebb a nyilvános botrány, az annál sűrűbb botrány, minél kevésbbé vesz róla számot a család, az iskola és az élet, — saját nagy vétkére. — A pénzhamisításnál a fejedelem képe és csakis anyagi érdekek sérülnek; amott az Isten képe s az ember erkölcsi értéke szenved, vagy semmisülhet meg. . . X. Valljuk meg azonban őszintén: nagyon erőteljes, rugalmas és fegyelmezett lélek kell ahhoz, hogy az ifjú ember ellent tudjon állani első szabadsága csábjainak, melyeket felsőbb iskolázásának viszonyai magokkal hoznak. S alig ha el nem mondhatni, hogy e szabadságuk élvezetében magok a legjobbak, s a legjobb gondozás mellett is tévedhetnek és tévedni is fognak, — és pedig legtöbbször azon legközelebbi és legsikamlósabb úton, melyre a j ó barátok, baráti körök, s az ifjú által keresett időtöltések és mulatságok vezetnek. Az ifjú ember t. i. mint kiválólag társas hajlamú lény, benső szükségét fogja érezni az egykorú barátok társaságának. És vajmi nehéz itt a szerencsés választás, és méginkább az, hogy egy felnőttebb ifjút barátkozásaiban is követhesse s utolérje szemünk. Nagy nevelői tisztet teljesítünk valóban, ha gyermekünket a szív e fontos ügyére is előkészíteni nem feledjük, s jó idején megértetjük vele, miként a valódi barátság az élet egyik fő szerencséje ugyan, de nem a szerencse adománya, hanem az erényé. S hogy a romlottakkal, a közönyösekkel és a jókkal barátkozni — nem egy. „A vízcsepp, mely a rögre esett, sárrá lett; s az eső, mely izzó vasra cseppent, rögtön elpárolgott; a mely pedig a virágra, ragyogott annak kelyhén mint harmatcsepp; a mely, végül, a tengerbe s egy áldott pillanatban a kagylóba jutott, igazgyöngygyé vált“ — beszéli a rege. Jó az ifjúnak tudnia, hogy a véletlen által, vagy az előnyös helyzet és jótétek árán nyert barátság röpke, s egy még nagyobb árért elárusítható; míg lelkünk és szivünk nemes vonásai állandóbban és gyakran állandón leköthetik azt számunkra. Barátainkat azért nem könnyedén, vaktában, a mint a szél hozta, hanem, mint az igazgyöngyöt, kétkedve, s mint a nemes-érczet, próbálva kell megválasztanunk; mert semmi sem hasonlít inkább az igaz-baráthoz, mint a hamis-barát. . . De ha aztán a méltók rokonszenvét föltaláltuk, őszinte viszonzással mennél szilárdabbá kell azt fűznünk, gyöngéd figyelmünkkel táplálnunk s hűségünkkel megőriznünk; mivel az egyszer összeforrott szivek szétválása, mint az összenőtt ikreké, be nem vigaszó sebet ejt... Alig hinnők, mily messzeható kérdés ez, t. szül! ha a tapasztalás nem tanitná, hogy az ifjú embernek legközelebbi és legválságosb veszélye — az i f j u ember. . . Szerencsére, ezen ügyben sincs az okos szülők befolyása kizárva. Legtöbbször ők készíthetik elő gyermekök baráti szövetkezéséhöz az alkalmat; s ebben, bizonyára, nem a szomszédság, rokonság, családi összeköttetések kinálkozása, hanem csakis a személyes tulajdonok által fogják vezéreltetni magokat, — hogy a jók társasá-
