Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
92 bérré is nevelje azaz bizonyos polgári küldetésre előkészítse az embert. E hivatásszerű képzést, mint tudjuk, leghatározottabban a s z a k- iskolák, kevésbbé határozottan a középiskolák adják meg, melyek közöl azonban, mint szorosan a tudmányegyetemi, tehát a legmagasabb értelmi nevelésnek előcsarnokai, válnak ki gym- n a s i u m a i n k. A gymnasiumokban hát csakis azon kiváltságosán megadományozott ifjak előkészítő neveléséről lehet sajátképen a szó, kik, miután értei m ö k, fejlesztés és gyakorlás utján, erőt s emelkedést nyert; képzelő erejök megtisztult és megtermékenyült; é r z e 1 m ö k minden jó, szép, nemes és magasztos iránt lelkesülni tanult; ítélő teli etségök a munkásság, beható él és erő felsőbb fokára, és végre jellemük azon szilárdságra, bátor 'és kitartó türelemre fejlett, melyek nélkül semmi nagyot nem művelünk a földön; — szóval, miután képességeik a legfelsőbb fejlesztésben részesültek volt: a legnemesebb s legküzdelmesebb társadalmi missiókra, a legelőkelőbb polgári és politikai, értelmiségi, erkölcsi és vallási szolgálatokra képesítve legyenek. Igen is, azon ifjak előiskolái gymnasiumaink, kiknek kezébe majd egykor az államkormányzat, a törvényhozás, vallás, a politikai és nemzetközi érdekek, a nép nyugalma letéve lesznek, kiknek azért első 20—25 évüket e magasabb nevelés kell, hogy kizárólag magának kösse le. E magasabb értelmi nevelés betetőzésére lép hát az ifjú ember gymnasiumainkból azon nagy és utolsó iskolájába, melyet az élet iskolájának fogunk legmegfelelőbben nevezhetni. Mert nem csupán a szaktanulmányoknak, hanem az önálló szellemi s erkölcsi élet nemes gyakorlatának, a társadalmi életnek is oskolája volna már ez, hol az ifjú ember egy, többé-kevésbbé határozott jövővel szemben, noha nem korlátlanul, de szabadon; nem minden vezetést kizárva, de önállón fejti odább képességeit, gazdagítja ismereteit, idomítja akaratját és jellemét, azaz most már önmagát neveli. Uj rendszerre van most itt szüksége, de melyet nem az iskola már, hanem ő maga ad magának, hogy annak korlátain belül szabadon készüljön a napi életben az életre. A szülői ház azonban mindenkorra legelső és legjobb iskolája marad az erkölcsnek s az államnak, és azért befolyásoló részvéte még nem szünhetik meg; sőt csak itt vár még rá a legfontosabb vezérszerep, s nem csak a legfontosabb, hanem a legnehezebb vezérszerep. . . Épen itt, hol a nevelést a legtöbb szülő már befejezettnek hiszi, — itt kezdődnek tulajdonkép legkomolyabb kötelességéi. A könnyüvérüség t. i. gyöngéje a legjobb ifjúnak is, melyet azért a higgadt észnek és eszélynek kell szabályoznia; ámde ezek a tapasztalás szülöttjei, Ü tapasztalás pedig az évek gyümölcse. . .
