Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880

91

nyezöiböl a müveit népek azon ujabbkori, s hogy úgy mondjuk — nemzetközi csapását se, mely mint szükséges rossz, iíjainknak gyakran legnemesebb értelmiségére, hajlamaira, társas erényeire nyersen rásúlyosodva, őket épen életösvényök küszöbéről tereli el, s nem ritkán minden szabad gerjedelmet, emelkedett érzést, gondolkodásmódot, nemes ösztönöket vaskézzel elnyomván, meglehet, hogy kevés évek alatt mindörökre kitörli lelkűkből azon vonásokat, melyeket abba egy hosszas és gondos nevelés vésett volt.

VI. S e vázolt viszonyoknak kell jobbadán betudnunk, t. halig! hogy a társadalomban ma, aránylag, oly kevesen lelik meg igazi helyűket s megfelelő munkájokat. Onnét van, hogy felsőbb iskoláinkból évenkint egész serege tódúl az ifjú embereknek a polgári élet két-há- rom irányára, kik minden kilincsen zörgetve s az érdem és méltányosság sorompóin átszökdelve, vagy átszöktetve, sokszor épen a hivatottakat szorítják le életösvényükről. S ha végre is kevesebb a keresett állás, mint az álláskereső, a czélhoz nem jutott czéltalanúl bízza jövendőjét a jó-szerencsére; meghasonlik önmagával, elsatnyúl, s kész támadója érik benne az erkölcsi rendnek. Innét a lappangó láz, a legtöbbek elégedetlensége a polgári álláson, melyre nem hiva, tévedniük kellett. S hogy nem puszta phrásisokban szólok, meggyőződik róla mind, ki a közéletet komoly megfigyelése tárgyaid fogadja. Sok szomorú példáit fogja bizonyára lelni azon értelmes, gazdagon megadományozott egyéniségeknek, kik szellemerejökben megtörve, emelkedésükben megakadva, erkölcsi értékükben megrabolva, nem azt adják vissza Istennek, embernek, a mit tőlök vettek. Ezen, egykor nemes teremtmények, de most önmagukhoz méltatlanokká lett szellemek és összezsugorodott szivek, — ők azok, kik fölött oly méltán sajnálkozunk olykor, midőn őket vagy semmit sem téve, vagy terméketlen munkálkodással azt téve, a mire teremve nincsenek, bennök önmagokat, a családot és a társadalmat egyaránt csalódva és sújtva szemléljük. És nem a kivételes helyzetek rajza ez nálunk, t. halig! Az összes mai müveit társadalmak képe az egyszersmind. „A társadalom — mondja Guizot, a nagy állambölcsész — a mai társadalom a felfordult ziláltság képét mutatja. Semmi és senki sincs a maga kellő helyén; semminek és senkinek sincs többé megfelelő helye.“. .

*

VII. A kettős nagy feladat, melyet a nevelésnek megoldania kell, társadalmi kettős küldetésünkből természetesen foly. Egyik az — mint fentebb is érintők — hogy az emberben mindenekelőtt az embert fejtse ki; mert minden emberi képzés, mely nem az emberképzésen alapszik, csak jégre metszett kép, homokra rakott építmény. Másik feladata, hogy eme, mindenkire nézve egyaránt szükséges alapvetésen túl, egy különleges azaz hivatásszerű képzés által társadalmi em-