Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
5 egymásmelleit futó idegfonalak kisebb-nagyobb matriugját egy újabb, legfelső liártyaburok egy ideggé foglalja össze. Az idegek, fészkükből, az agy- és gerinczvelőböl, az ezeket elzáró csontok nyilasain keresztül, vagy pedig az ideggóczokból kieredvén, a test minden részébe szerteágaznak. Vastagságuk igen különböző, s ut- jokat többnyire a legrövidebb irányban, némelyek azonban többféle fordulatok- és kanyarodásokban futják meg. Ezen utjokban azután többnyire szétágaznak, s a különböző idegek egymás közelébe jutó ágai egyesülnek, összekötő pontjaikon kisebbszerü ideggóczokat képeznek, majd újra szétválnak, majd ismét újabb összeköttetéseket hoznak létre, úgy, hogy ez által a testben egy egész ideghállózatot hoznak létre. Végre az idegágak, végeiken, flbrilláikra oszlanak szét. A übrillák végeit már alig képes fölismerni a vizsgáló szem. Úgy látszik, hogy némely ros- tocskák kerek csúcsban végződnek, mig más, közelfekvő librillák végei egymással egyesülvén, a köztök levő testrészt mintegy körülburkolják. Az ideghállózat által a testnek csaknem valamennyi része összeköttetésben áll az agygyal és a gerinczvelővel. Az agyból és a gerincz- velőből páronkint erednek ki az idegek, számszerűit 43 idegpár; és pedig 12 pár agyideg, melyek a szemekbe, fülekbe, nyelvbe, arczizmokba, tüdőkbe oszlanak szét; továbbá 31 gerinczidegpár, melyek főleg a testtörzsbe és a végtagokba ágaznak szerte. Az idegek munkássága következő. Az idegek egyrésze arra szolgál, hogy a külvilág különféle állapotai és változásai által reánk gyakorolt hatásokat felfogja, s a központba vezesse. A külvilág eme hatásait érzéki benyomásoknak, magát a felfogást érzéki felfogásnak vagy érzéklésnek, a felfogó idegeket pedig érzéklő idegeknek nevezzük. Az idegek másik csoportjának pedig az a feladata, hogy testünk mozgás-eszközeit, az izmokat izgatás által működésre serkentse, s ez által testmozgást hozzon létre; miért is az e fajta idegeket m o z- gató idegeknek hívjuk. Az érzéklő idegek egy része a gerinczvelő hátulsó részéből, a mozgató idegeké pedig a gerinczvelő belső, mell felől való részéből veszi eredetét. Kitetszik ezekből, hogy az idegek, működésükre nézve két különvált s egymástól lényegesen különböző csapatra oszolnak. E különbség — úgymond Hirtl, a hírneves boncztanár, — annyira szembeötlő, hogy mig az érzéklő ideg az izmokat soha sem képes mozgásra bírni, viszont a mozgató ideg a külső benyomások felfogására, az érzéklésre merőben képtelen. Bizonyítja ezt a tapasztalás. A maró savak, melyek az érzéklő idegeket a leghevesebb izgatottságba hozzák, a mozgató idegekre a legcsekélyebb ingerlő hatással sem bírnak. Maga a villamosság, mely talán egyedül képes mind az érzéklő, mind a moz
