Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
3 Saját cselekedeteink némi megfigyeléséből is könnyen beláthatjuk, hogy emez úgynevezett szellemi működéseink szoros összefüggésben vannak egymással, s igy kétségtelen, hogy szükségkép egy közös alappal, egy központtal kell birniok. A szellemi működések e közös alapját, e középpontját nevezik emberi léleknek. Ezekből kitetszik, hogy az emberi lélek, bár a földi létben, tapasztalás szerint, a testtel elválhatlan kapcsolatban vagyon, a testétől mégis egészen különböző sajátos élettel, működési és hatáskörrel bir. Mi tehát az emberi lélek? E fontos kérdést a lelki élet folyamában fölmerült s tapasztalás útján egybegyüjtött ezernyi érdekes tények és tünemények gondos megfigyeléséből, ovatos és szigorú megbirálásá- ból s rendszerezéséből eltanulni s megoldani feladata az emberről szóló tudományok azon ágának, melynek tapasztalati lélektan (psychologia) a neve. A lelki életben fölmerült tapasztalati adatokból, tények- és jelenetekből ismeri meg a lélektan az emberi lélek tehetségeit, tulajdonságait, s ezek által magát az emberi lélek mivoltát. 1. A tapasztalás általán a legtöbb emberi ténykedésnél azt igazolja, hogy anyagi részünk, a test, alá van rendelve a bennünk rejlő ama fensőbb szellemi hatalomnak, melyet léleknek nevezünk. Tudjuk ugyanis, hogy cselekedeteink legnagyobb részét nem ösztöuszerűleg, mint az állatok, hanem tudva és akarva, megelőző gondolkodás, szándék és czél szerint, tehát az ész és akarat befolyása alatt hajtjuk végre. Az észt és akaratot pedig szellemi erőknek, a lélek tehetségeinek tartjuk. A testi működések közöl, a lelki életre nézve, kétségkívül legfontosabbak a mozgás és az é r z é k 1 é s. Mind a mozgásnak, mind az érzéklésnek fő rúgói és tényezői ama testi szervecskék, melyeket közönségesen „i d e g“ (nervus) nevezet alatt ismerünk, s ezért kívánatos, hogy velők közelebbről megismerkedjünk. Az idegek legnagyobb részének fő kútforrása az agy velő s ennek folytatása a gerinczvelő, mely a nyak és hátgerincz csigolyáinak csatornáiban nyúlik végig, s igy miként látjuk, mind az agy- mind a gerinczvelő, a lelki élettevékenység e főfészkei, az erős koponya- és csigolyacsontok által kitelhetőleg gondosan meg vannak védve külső támadások ellen. A velő állománya finom, tömör és lágy. Hasonlít a finomabb sajt állományához. Az agyvelő egyes részei hamvasszürke színűek, nagyobb része azonban tiszta fejér. Ugyanilyen az idegek állománya is. Az agyvelő keresztül-kasúl van szőve számtalan finom véredényekkel, s mintegy tízszer annyi vért kap, mint a test bármely más, hasonló nagyságú része.
