Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
21 S ez a titkos erő, mely az idegekben működik, magukat a mozgató idegeket is oly szoros dynamikai összefüggésben tartja, hogy gyakran egyetlen csekély impulsus, mely alig egy-két idegre hat, elég, hogy minden további inger nélkül, a mozgató idegek egy nagyobb csoportjának kölcsönös izgatottságát fölidézze, s ennek következtében az izommozgásoknak egy egész szövevényes sorozatát hozza létre. Hogy valamely bohó jelenet által keltett kaczagás, az ajakszöglet, vagy talpunk érzékeny felbőrének legcsekélyebb érintésére támadt csiklandás menynyi izmainkat hozza gyakran a legerősebb, görcsös rángatózásba, — a mindennapi tapasztalás bizonyítja. A mozgató idegek az ingert közvetlenül ama központtól veszik által, melyben gyökereznek, s melyből szerte ágaznak; tehát vagy az agy- és gerinczvelőből, vagy az ideggóczokból, a gangliákból. Innét van, hogy ha a mozgató idegnek a középponttal való összeköttetése bármi úton megszakad, s az ideg nem képes többé az ingert az illető izomhoz vezetni, az izom, anélkül, hogy összehúzó erejét vesztené, szintén megszűnik önállólag mozogni, — megbénul. Tapasztalásból tudjuk, hogy a középpont legtöbb esetben egy felsőbb hatalomtól, az öntudattól, tehát a lélektől, ennek titokteljes ereje által nyeri a mozgató ideg számára az impulsust, s hogy eszerint a mozgató idegek, s ezek által az izommozgások ingerének eredete, kút- forrása a lélekben rejlik. Azt mondottuk, hogy a legtöbb esetben. Ugyanis a legszámosabb testi mozgásainkról kétségtelenül tudjuk, hogy azok a lélek hatalma alatt állanak, s egyenesen az öntudat hozzájárulása s az akarat elhatározása folytán hajtatnak végre. A főnek büszke fölemelése, vagy alázatos lecsüggesztése, igenlő bólintása, vagy tagadó rázása; a karnak parancsolásra, vagy védelemre kinyújtása, az ülés, állás, járás stb. mind megannyi öntudatos, szándékos akarattal történő mozgások. Ellenben nem csekély számú oly testi mozgásaink is vágynak, melyek, úgy látszik, nem állanak a lélek közvetlen hatalma alatt, vagy, ha — némely lélektudósok véleménye szerint — a lélek szervező erejétől függenek is, maga a lélek nem emelkedik e mozgások teljes tudatára, s azok fölött akarati elhatározását vagy épen nem, vagy legfólebb, csak annyiban érvényesítheti, hogy e mozgások folyamát egy-két pillanatra megszakaszthatja. Ilyenek például a lélekzéssel, vérkeringéssel, emésztéssel stb. járó izommozgások. Azt mondják, hogy indus bűvészek, néhány pillanatra szivök verését (a vérkeringést) is el tudják állítani; s hogy jó tüdejű egyének rövid időre a lélekzetvételt, is felfüggeszthetik, tanúi a magokat úgynevező „halemberek,“ kik színpadokon, czirkuszok- ban, néhány perczig viz alá merülve, ott esznek, isznak, játszanak stb. De hogy az említett mozgások ily erőszakos félbeszakasztása mily élet- veszélyes kisérlet, szomorú példa rá miss L o u r 1 i n e, a Eenz műlovai’-
