Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880

működését megszüntetvén, tétlen állapotba s normális helyzetbe tér vissza. Ebből látni, hogy ott, hol a test valamelyik tagja ellenkező irányú két külön mozgást is vihet véghez, e mozgások mindegyikét két külön izom teljesiti, melyek közöl az egyiket hajlító (flexor), a másikat feszitő, kinyújtó, (extensor) izomnak nevezik. A hajlító izmok rendszerint a csukló belső, a feszitők pedig a külső oldalán vannak elhelyezve. Azonkívül az anatómia kimutatja, hogy a különféle irányú és természetű mozgásokat mind megannyi külön izom hajtja végre; ez izmokat, bonczoló eszközeivel külön választja egymástól; kitanúlja, megállapítja hatáskörüket, s úgy ád nekik megfelelő neveket.

Az emberi test összes izmainak száma körülbelül 588-ra megyen. Ez izmok oly módon vannak elrendezve, s munkásságuk oly mathema- tikailag kimért szabatosságggal, s pontosan kiszámított erőkiméléssel megyen végbe, hogy e tekintetben az emberi test egy páratlan mesteri kézzel összealkotott mintaszerű gépnek tűnik fel, melynek egyes részei, kétségkívül, az eredeti mintákat szolgáltatták a mechanika elemi eszközeinek előállítására. Hogy példaúl az emeltyűkből álló szerszámok kigondolására egyenesen a lábak és karok megfigyelt mechanikai mozgásai vezették az embert, alig lehet kérdésbe vonni.

Az izmok, a contractilitásnál fogva, bírnak ugyan a mozgásra való képességgel; ahhoz azonban, hogy működésbe jőjenek, ingerlésre vagyon szükségük. Az ingerlékenység, vagyis az inger befogadására való képesség tehát egy másik nevezetes tulajdonsága az izmoknak.

Az izmokat a mozgató idegek hozzák ingerlésbe, olyképen, hogy elébb valamely hatás következtében a mozgató ideg jő izgatottságba, ez pedig villámgyorsan közli az ingert a megfelelő izommal, mely aztán nyomban testi mozgást idéz elő.

Mi módon történik a mozgató ideg ingerének átruházása az izomra ? E kérdés szintén azon titkai közé tartozik a természetnek, melyeket a tudományos búvárlatoknak alaposan megoldani mindeddig nem sikerült. Bizonyos azonban, hogy az ide vonatkozó kísérletek érdekes és tanúl- ságos adatokat eredményeztek.

E kísérletekből tudjuk nevezetesen: hogy az összehúzó erő, a cont- ractilitás, nem a mozgató idegekben, hanem az izmokban rejlik. A mozgató ideg, mint a villamdrót, csak az ingert vezeti s közli az izommal. Az összehúzó erő kizárólagos sajátja az izomnak. Haller és F o n t a n a kísérletekkel mutatták ki, hogy a mozgató idegek, melyek az izmokat működésre ösztönözték, meg sem moczczantak; s az izmok erős rángatózása közben is, a mozgató idegeken, a legszigorúbb vizsgálat mellett sem lehetett a legcsekélyebb változást, vagy mozdúlatot észrevenni. Az az erő tehát, mely a mozgató idegekben az inger vezetése által munkálkodik, egészen más nemű és természetű, mint az izmok rángató ereje, a contractilitás.