Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880

véve, korán megkopaszodnak.“ „Csak a nőknél marad meg tartósabban a koponya bundája,“ — jegyzi meg nem épen udvariasan Jean Paul.

Miben áll, s miként történik tehát egyáltalán az agy működése?... E kérdésre a válaszszal nemcsak a psycliologia, hanem a pliysiologia is adós marad. Kiváló észlelési ügyességgel végzett újabb élettani vizsgálódások csupán azon csekély positiv eredményre vezettek, hogy az úgynevezett szellemi működések (érzéki felfogás, gondolkodás, emlékezés, képződés stb.) közben az agynak mintegy 600 millióra becsült parányi sejtecskéi bizonyos rezgéseket, mozgásokat végeznek. Igen érdekesek e téren dr. F e r r i e r kísérletei, ki aether által elbóditott állatok agyának egyes pontjait galvan-árammal érintvén, azt tapasztalta, hogy a villamhatás alatt az egyik eb füleit lekonyitóttá, szempilláit felnyitotta, egy másik a farkát csóválta, egy macska pedig ugró állásba helyezte magát stb. Mit bizonyítanak ezek ? Nem egyebet, mint azt, hogy az agyvelő nem önerejéből munkálkodik, hanem tevékenységében valamely kívüle eső, önálló s az agytól független hatalomnak (például, az idézett kísérleteknél, a villamosságnak) engedelmeskedik.

Magok a legkitűnőbb s egyszersmind legelfogulatlanabb physiolo- gusok nyíltan bevallják, hogy „az agy működése a tudomány előtt ép oly rejtély, mint, például, azon erőké, melyeket hő, villamosság stb. nevezet alatt ismerünk, s melyeknek léteiét csak az általok előidézett hatásokból ismerjük. Az ember értelmi s erkölcsi tehetségei oly világ szülöttjei, melyeknek törvényeit a természettudományok hatalmas eszközei segítségével sem sükerült még eddig kikutatni.“

Azon körülménynél fogva, melyet az idegek munkásságának eme rövid ismertetése közben is érintettünk, — hogy némely lélektani jelenségek a tapasztalás körét meghaladják, s ez utón meg nem fejtlie- tők, a felületes gondolkodás, és a csökönyös kétkedés, mely csupán kézzelfogható érvek előtt tagit, főleg két fogós kérdés által szokott a lélektannal szembe szállani. E kérdések egyike a következő : Ha az érzéki benyomások az agyban összpontosulnak, tényleg itt lesznek érzéki felfogásokká, itt alakulnak gondolatokká ; továbbá, ha a mozgató idegek az agytól nyerik az ingert a testmozgások eszközlésére; — szóval, ha mindezeket az agy maga elvégzi ; aztán, ha az úgynevezett lelki zavarok az agy rendellenes állapotaiban lelik magyarázatukat: akkor mindezen psychologiai tények értelmezésére mi szükség van egy felsőbb hatalom, egy intéző magasabb szellemi erő, a lélek közreműködésének egészen fölösleges hypothesisét fölállítani?

Ha valaki e kérdést hozzánk intézné, annak a következő kérdéssel válaszolnánk: Van-e ember, ki elhiszi, hogy a táviró-gép önmagától teljesíti a távirást, s hogy annak vezetésére, igazgatására értelmes táviró egyénre egyáltalán szükség nincsen? Van-e, aki elhiszi, hogy a bábu-szinházban a marionettek maguktól ugrálnak, s hogy ott egy