Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
13 ügyes gépész közreműködése egészen fölösleges? Van-e aki elhiszi, hogy Aj eb, a hires sakk-automát, melyet pár év előtt Budapesten is láttunk, s mely, mint személyesen meggyőződtünk, a legfurfangosabb sakk-játszmákat a legügyesebben s többnyire győzelmesen játszotta le, — mert gépezetének titka a legvizsgább szemnek is kifürkészhetlen vala — mindeme játszmákat élő s értelmes lénynyel való minden összeköttetéstől függetlenül, önmaga hajtotta végre? Az emberi agyat és a vele összefüggő idegrendszert nem lehet egy nagy elmével egybealkotott gépnél egyébnek tekintenünk, melynek működését egy értelmes gépész vezeti. E gépész — az emberi lélek. S ép azért magokat a lelki bajokat is csak annyiban lehet az agy rendellenes állapotainak tulaj doni tanunk, amennyiben bizonyos az, hogy tökéletlen, hibás, megromlott eszközzel a legügyesebb mester sem tud oly biztosan s tökéletesen munkálkodni, mint helyes, jó és tökéletes szerszámokkal. Sokkal helyesebb úton járunk, ha a lelki bajok tulajdonképi okát a lelki életben fölmerült zavarokban keressük. A példák magok is ideutalnak. Rendkívüli lelki felháborodások, megrendülések, indulatok, szenvedélyek, nagy fokú öröm, fájdalom kétségbeesés, szerelem, boszú stb. gyakran elmezavart idéztek elő, a nélkül, hogy az agy, vagy az idegrendszer legkisebb változást szenvedtek volna. Bernard és Cabanis orvosok téboly-intézetekben tettek ide vonatkozó vizsgálatokat, s gyógyithatlan elmebetegek felbontott koponyáiban tökéletesen ép és rendes agyvelőt találtak. Viszont több eset volt már, hogy, például, agyvizkór, vagy külső erőszak által erősen megrongált, megsértett agyvelejű emberek lelki állapotában, szellemi működésében semmi felötlőbb változás sem állott be. E sorok írója, mint vizsgálódó szemtanú tapasztalta, hogy egy ifjú, kinek agyvelejét egy véletlen lövés szétzúzta, ama néhány óra alatt, mig élt, eszméletének teljesen birtokában maradt. A másik kérdés pedig imez: Ha csakugyan van emberi lélek, hol lakik hát ez az emberben? Ha e kérdés olyan volna, mely egyáltalán megérdemli, sőt megkövetelheti a komoly, értelmes feleletet, Reuchlinnel azt válaszolnék rá, hogy: itt és ott és mindenütt, hol érzés, mozgás, szóval, a hol élet nyilvánul. Minthogy azonban a lélek anyagtalan szellemi erő, mely az összes testi Organismus fölött gyakorolt hatalmát minden ténykedése által szembetünteti, azon kérdést: vájjon ez az erő tulajdonkép hol fészkel ; az agyban-e, vagy a szívben, vagy a test más valamelyik részében, — Sehe idler igen bárgyúnak tartja. „Fektessünk egy embert — úgymond — a szobaküszöbön keresztbe, s kérdezzük meg tőle: hol van ő most? (Hol az „én“-je, a lelke?) S vájjon mit fog válaszolni rá? azt-e, hogy a küszöbön, a szobában, vagy a szobán kívül?“
