Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
11 helyét kell tekintenünk. „Lelki tevékenységeink fő orgánuma kétségkívül az agy,“ — mondja Burdach. Mi módon történik az agynak és az idegnek egymásra való kölcsönös hatása ? E kérdés szintén azok közé tartozik, melyeket a lélektan, tapasztalati úton, megfejteni nem képes. Kísérletekből tudjuk, hogy az agy, hol az érzéki benyomások összpontosulnak, s hóimét a test külső mozgásainak minden ingere kiindul, — maga legkisebb érzéklést és mozgást sem tanúsít. Az állat agyveleje, ha megcsonkítjuk, vagy szétzúzzuk, ez alatt a legparányibb fájdalom-érzésnek, vagy vonaglásnak sem adja jelét, mintha semmi változás sem történt volna rajta. Kétségkívül e feltűnő körülmény az oka, hogy az ókor nagy bölcselője, A r i s- t o t e 1 e s, az emberi szervezetben az agynak semmi fontosságot nem tulajdonított, s nem tartotta azt egyébnek egy darab szivacsfélénél, mely arra szolgál, hogy a test nedveit felszívja, s a szív, a vérkeringés hevét mérsékelje. A lélek és agy kölcsönös egymásra hatásának titkát szintén kénytelenek vagyunk a tapasztalás útján meg nem oldható lélektani feladatok közé sorozni. Hogy azonban e kölcsönös hatás valóban létezik, arról, az idegek működésén kívül, a tapasztalati adatok egész sora tanúskodik. Kétségtelen, hogy az agyban előforduló rendellenességek, sok esetben, magában a lelki tevékenységben is változásokat, zavarokat idéznek elő. Az agyvelő megsértése, sőt gyakran a koponya sérülése, vagy az agy velő erősebb megrázkodása is, lelki állapotbeli változásokat, szellemi betegségeket, együgyüséget, elmebeli tompaságot, hülyeséget, tébolyt stb. vonnak magok után. Wallenstein- ről írják, hogy egy erősebb agyrázkódás egész jellemét s lelkületét megváltoztatta. Sckeidler egy, még sajátságosabb esetet beszél el. Egy ember fejét belyukasztották. Azelőtt ez meglehetősen korlátolt elméjű egyéniség volt; s e koponyalyuk következtében egyszerre „nyílt fő“ lett, a szó mindkét értelmében. Tudniillik nyílt koponyája elméjét is megnyitotta, értelmesebbé, fogékonyabbá tette. A koponyanyílás bezárultával azonban elmebeli tehetségei is visszatértek előbbi gyarló állapotukba. A tapasztalás, továbbá, azt is bizonyítja, hogy a szellemi munkásság mértéke az agyvelő anyagára, sőt a koponyára is befolyással van. Kísérletekből kitűnt, hogy a szellemi munkával foglalkozó emberek agyveleje, aránylag sokkal tömöttebb és súlyosabb, mint azoké, kik hasonló foglalatosságban minél kevésbbé erőltetik meg lelki tehetségeiket, s kiknek gyarlóbb részét nemcsak képletes, hanem valódi értelemben is méltán nevezi a közszólás „hí g velej üeknek.“ — „Ismeretes dolog — úgymond Sckeidler, — hogy a férfiak, s főleg azok, kiknél a szellemi erők, kivált a képzelődő tehetség munkássága nagy mértékben igénybe van
