Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879

93

zással pezsegnek ... S im, t. balig! e szellemi forgalomban a jelentők- teljes szövetség az iskola és a család között, — méltó valóban érdeklődésünkre.

I. Eéges régen úgy volt az, t. hallgatók! hogy a családatya fejedelme, papja s oktatója vala egyszersmind házának. így hát minden szülő maga tanitá gyermekét, kiki a mint tudta. Csakhogy mily hiányos lehetett ez a házi iskolázás akkor; sőt mily elégtelen volna ma is, könnyen belátható. Biz a szülő csak ritkán birna készültséggel ahhoz, hogy maga oktasson; a legtöbbnek megint érkezése, akarata, türelme, költsége hiányzanék hozzá, hogy az oktatás feladatának megfelelhessen. Itt van hát az az ok, melyből előállott az iskola: hogy támogassa, kiegészítse, s a hol kell, javítsa a házi nevelést, azaz hogy tegye azt, mit a szülő is tenni akarna, de tenni maga nem képes.

A családnak s iskolának tehát csak egy és ugyanaz lehet feladata, s ez az: hogy a gyermek ép testtel-lélekkel nőjön fel; hogy tehetségeinek összhangzatos kifejtése utján saját fejével tanuljon gondolkodni és Ítélni, az igazat önállón keresni; szivével a jóért, szépért, magasztosért lelkesülni, s akaratával mindezek mellett állandón megmaradni azaz egyedi jellemmé fejlődni. Különösen pedig az iskola saját feladata még, hogy a gyermek- világ e kiesi társadalmában a különböző családsarjadékok érintkezve, sur- lódva az életre egymást köszörüljék; az anyagi s szellemi „enyém“ és „tied“ közötti különbséget megismerjék ; Isten, ember iránt kötelességeiket tiszteletben tartani idején megszokják; szóval, hagy azon általános műveltségre jusson el a gyermek, melyet tőle mint embertől s polgártól a társadalomnak megvárni joga van, s melynek alapján majd magát saját irányban tovább feljeszteni képesítve legyen. íme épen azt és mindazt akarja hát az iskola, a mit önök. t. szülők! Egészen az önök szive szándéka szerint, a szülőihez nem hasonlatban szeretettel, gonddal, odaadással fáradunk mi is, az iskolák emberei; — és mennyivel örömestebb, mennyivel áldásosabban fáradnánk még, ha nem helyettök csupán, hanem velők együtt fáradhatnánk! Ez azonban csak ritkán esik igy. ... Pedig hogy az iskola munkájában a szülőnek s a családnak is része legyen, nem csak elévülhetlen joga ez, hanem feloldhatlan kötelessége is . . .

Megmondom, hogy miért és mennyiben ? . .

II. Az iskolának már csak átalán felfogott feladatából is azonnal

szembe ötlő, t. halig! miként nem lehet az pusztán csak oktató, hanem kell, hogy nevelő is legyen egyszersmind. Ha ugyanis a fej művelését a szív művelésétől elválasztjuk, azaz míg a gyermek fejét ismeretekkel megtömtük, szivét képző és épitő erősítés nélkül pusztulni engedtük: csakis Bábel-tornyát épiténk ott az emeletben, mig lent az ingadozás és a romlás zsákmányául hagytuk oda az alapot. Szivmüveltség nélkül az ész műveltsége olyan, mint a réti gyalogút, mely leghamarább zöldül ki tavaszkor, aztán pedig legázolva, kiégve, kopáran kigyódzik által a virá-