Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879

94

nyon ... És hát csak is arra valók volnánk-e mi, gyermeked oktatói, t. szül! hogy az egyenes és görbe vonalakra, a kamatszámitásra, s az ,erény' szó elemzésére tanítsuk? . . Vájjon a legszentebbről is azon hangon beszéljen és beszéltessen-e az iskola, melyen a tudomány köznapi tárgyairól, s mellőzze minden nemes és magasztos iránt kegyeletre melengetni a még fogékony sziveket, azon melegséggel, melytől magának is áthatva kell lennie , . ? 0 a sokat mondó hallgatás ma, melylyel a legszentebb nevek és elvek említését oly gondosan kerüljük! . . Azon oktatásnak enged e hallgatás helyet, melynek gyümölcsei oly fanyaran, oly keményen hullanak időnkben vissza a fejünkre! . . Az isk ólai oktatásnak bizony elég bövi- ben van ezen idők szerint az ifjúság ; de bezzeg hiányában azon nevelésnek, mely nélkül a fej — szív és szeretet nélkül, s a tudomány erény nélkül marad; s mely nélkül előbb-utóbb belső megoszlás fogja el a szivet és lelket, minek külsökép is a holdogtalan meghasonláson, magával s másokkal, kell szükségkép végződnie. Nem csupán ismereteket közölni hivatása hát az iskolának, hanem egyúttal arra törekedni, hogy a gyermeknek úgy belső, mint külső élete nemes és csorbátlan legyen. Mint a százszirmú rózsabimbó szűk boritéka alatt, százféle hajlam és képesség rejlik a gyermeki kebelben; mindenik kifejlésre, figyelmes gondozásunkra vár, hogy a szellem és szív zsenge tulajdonai végre oly egyenletes, nemes, szép egészszé szövetkezhessenek, melyben Isten, ember jótetszó- sét lelje.

Mindez azonban csakis a nevelés adománya lehet, de melynek nevét és helyét ma, korunk felfogása s gyakorlata szerint, nagyobbadánaz oktatás foglalja el. Ez a szó ,köznevelés4 mintegy félszázada ki van törülve szótárból, életből egyaránt, úgy hogy félő valóban, nehogy midőn csakis szakférfiakat, tudósokat törekszünk előkészitni a közéletnek, az embertől s polgártól foszszuk meg azt. Holott, mit tudjon még czélozni a nevelést kizáró oktatás oly korú növendékekkel, kiknél bizony nem magáról a tudományról még, hanem csak a tudományra való útmutatásról lehet szó. Elemi és középoktatásunkban az ismeretek inkább csak a tanúlni tanítás tárgyai, a szellem fejlesztésének eszközei még, — nem maga a tudomány. Miért is a legközelebbi czél itt nem annyira a tudás, mint inkább a gyakorlás. Magokban középoktatásunk felsőbb köreiben sem annyira az irodalomról, a történelemben nyilatkozó tanulságokról, logikáról stb. van első sorban a szó, miut inkább az Ízlés, a képzelő, emlékező s Ítélő tehetség fejlesztése- s erősbitéséről. Ama virágokat az ifjú lélek még könnyedén szedi és könnyen hullatja; mig emezek állandó sajátjai lesznek. Erkölcstant, igaz, hogy erkölcstan tanulása nélkül tanit- ni nem lehet; vegyük észre mégis, miként az erkölcstan-tanítás meg az erkölcsi nevelés két különböző dolog.

Yissza kell hát térnünk, — és ugyan minekünk, oktatóknak oda, hogy a gyermekben az embert egészen felölelve, a közoktatás áldá-