Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879
8 gokkal csapadékot adnak, az állati bőrrel pedig oly vegyületet képeznek, mely többé nem bir rothadási képességgel; Vas-oxid oldattal fekete csapadékot adnak. Legérdekesebb faja: a csersav (Tannin), mely sárgás alaktalan tömeget képez; íze összehúzó, fanyar, vízben, alkoholban és aether- ben könnyen olvad. A gubacsnak és cserfahéjnak alkatrészét képezi, melyből viz- és aether keverékkel kivonható. A csersav sokoldalú alkalmazást nyer; legnevezetesebb azonban szerepe a bőrgyártásnál. A nyers bőr tudvalevőleg rothadásra hajlandó, megkeményedve törékeny, nedvesítve pedig átázik, ez okból közéleti czélokra nem alkalmas; de azzá válik czélszeríí kezelés, a „cserzés“ által. A nyers bőrt megnedvesitve meleg helyen halomra hányják, hol erjedésbe jő és a rajta levő szőr magától kihull, vagy könnyen levakarható, mit még az által is elősegítenek, hogy a bőrt mész- tejben áztatják. Az igy előkészített bőrt cserfa-héjjal és cseriével réte- gezve hónapokig állani hagyják, mi alatt a nyers bőr enyvanyaga a csersavval vegyül és a bőr más sajátságokat nyer, melyek a közhasználatra képesítik. Tintakészitésre is használják, bár ezen tinta-nemet az anilin tinta jobbadán használaton kivül helyezte. A csersav továbbá alkalmazást nyer, a zavaros, törődött bor derítésénél is, a mennyiben finom enyvvel (Gelatin), vagy vizahólyaggal a borban csapadékot képez, mely minden piszkot magával ragad a fenékre. Végre összehúzó természeténél fogva hasmenés és belső vérzések ellen, mint gyógyszer használtatik. (V. ö. A vegytan alapvonalai. Fehér I. 197—198, 182, 203. A vegytan alapvonalai Eoscoe után Dr. Lengyel. 348. Stöckhardt: Die Schule der Chemie 604, 607.) II. A sutú munkáját bevégezte; a pinczében sorban fekszenek a musttal megtöltött hordók. Titokteljes élet és mozgás veszi kezdetét ezen folyadékban. A nedv mindinkább zavaros lesz; hólyagcsák, buborékok emelkednek föl; kezdetben kicsinyek, majd mindig nagyobbak, mindig rohamosabban törve fölfelé. A fólszint hab borítja el. Maga a folyadék egészen más lett, nyúlós, ragadós minőségét és édességét elvesztette s élvezete részegitőleg hat. Egy csoport anyagfélék, melyek eddig ezen folyadékban feloldva valának, nem bírják többé magukat abban tartani s a hordó fenekére merülnek alá. A lég maga is megváltozott a pinczében; megfojtással fenyeget, ha sietve meg nem újítják. A hab, mely a nedvtömeget fedi, 3—4 nap után legfőbb magasságra emelkedik s csak megint 3—4 nap múlva kezd sülyedni. A folyadék most már világosabb, az üledék sűrűbb lesz. De a benső mozgás és kiválás még hosszú ideig folyton tart, még ha a világos folyadékot új: hordókba húzzák is le, s a legközelebbi tavaszszal, midőn, amint mondják, a szőlőtő fakad, tulajdonképen a nyári meleg beálltával, még egyszer különös élénkséggel indul meg. Ez a bor titokteljes állapotja az, melynek lefolyását akarjuk vizsgálni.
