Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
5 elérvén a teremtő czélját s így visszavervén a tökély, a végetlen jóság sugarait, — szükség-képen „jó.“ 8) Ha tehát meg akarjuk tudni, vajon magán hordja-e a világ az isteni tökély képét: vizsgálnunk kell: 1. ) Miben áll azon rend, mely képes a világot a czél elérésére vezetni. 2. ) Miben áll azon törvény, mely a világot a rend megtartására kényszeríti. 3. ) Végűi kiderülend: tehát valóban jó-e a világ? Lássuk a kérdéseket egyenként. Midőn Isten a világot oly czélból teremté, hogy az viszfénye legyen jóságának, egyrészt nem teremthető azt végetlen tökéletesnek, mert így az is végtelen leven, a teremtő és teremtmény között különbség nem lett volna; de meg a világ így nem annyira viszfénye volna a tökélynek, mint inkább maga a megtestesült tökély; tehát végesnek kelle teremtetnie; más részt pedig egyetlen véges lény nem képes az egész isteni tökély fényét visszalövellni — s igy különféle, sokas részekből kell vala teremtetnie a világnak, hogy így a más-más véges lények majd ez, majd amaz oldalról fejezzék ki a mérhetetlen tökélyt. 9) A világ tehát különféle véges lények összege. Úgy de az egész világnak egyetlen ezél van kitűzve, egyetlen czélt kell megvalósítnia, kell tehát, hogy a különféle véges lények mind akként legyenek alkotva, hogy valamint összesen képezik az egy világot, úgy összesen valósítsák meg ez egy világ elé tűzött czélt. Oly arányban kell tehát egymás iránti viszonyulatukban elhelyezve lenniük, hogy egymás hiányait pótolva, a hiánytalanságot arány- lagos csoportjokban képezzék, s ez aránylagos csoportokban való egyesülésük által képezett egészlet valósítsa meg a mindenség czélját. Már azon arány, melynél fogva a különféle véges lények ilyetén, a világ czélját megvalósító egységbe állnak össze: neveztetik rendnek. t0) Meghatározván ekként a rendet, látjuk, miszerint a rend mibenléte három dologban áll: 1.) azon czélban, melyre a véges lények egyesülnek; 2.) azon arányban, mely szerint egyesülnek; 3.) magában a dolgok elhelyezésében. Miután értjük a rend mibenlétét, azon kérdés merül föl, miként eszközli a rend, hogy a teremtési czél megvalósűljon? E megvalósulás föltéte az, hogy a véges létezők megtartsák a rendet, mert a rend magában véve, mint fogalmából tudjuk, úgyis a főczélra irányúi, azért csak a véges lények hozzásimulására van szükség, hogy csakugyan megvalósúljon a czél. Mikép fogadják tehát el a véges létezők a rendet? csak az által, ha tevékenységük — mely tevékenység által léteznek, tevékenység leven t. i. a lét föltétele — a rend korlátáihoz szabottan megy végbe. S vajon mikép történhetik a tevékenység a rend zsinórmértéke szerint ? Ha a tevékenység bizonyos, a rendnek megfelelő szabályok szerint igazgattatik. S miként igazgattatik a tevékenység ily szabályok
