Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
35-}-150-nál 435-re tették. Mindezen kísérletek csinosan és pontosan kimutathatók CagniarddelaTour, S eebech, Sav art úgy nevezett sirenejein. Most merem hinni, könnyebb leend megérteni a fényleb mozgását és hatását. A leb is úgy, mint a lég, szabályos rezgéseket tehet, és pedig igy: a sűrítés és ritkítás phasisa egyenlő időrészecskékben szabályosan ismétlődnek. A különbség a leb és fény rezgései közt abban áll, hogy a leb finomságánál és rugalmasságánál fogva nemcsak terjedési sebessége nagyobb, hanem minden másodperczben a rezgések száma is aránytalanul nagyobb, oly nagy, hogy számítás szerint a fényérzetének ébresztéséhez 400—800 billió rezgés kívántatik m. percenként. A fény erőssége a lebtömecsek kirezgése nagyságától függ, a szin pedig a rezgések számától. A veres fény ébresztéséhez, legkevesebb, 450 billió, az ibolyához, legtöbb, 790 billió kívántatik. A zenében pedig — a nagy orgonában — a sub contra C — előforduló legmélyebb zönge 16%, a legmagasabb pedig 8448 rezgésszámmal bir. 7) Ismételjük végre röviden a mondottakat könnyebb áttekintés végett. Ha a fényieb az összes mindenségben nyugalomban volna, akkor mindenhol teljes sötétség uralkodnék; de ha kisebbnagyobb helyen az egyensúlyt, a teljes nyugalmat megzavarják, a fényhullámok minden irányban tovább terjednek, mint valamely húr rezgései a csendes légben. A fényt tehát, mely mozgás által származik, úgy kell megkülönböztetnünk a lebtől, mint a rezgést, mely a hangot adja, az anyagtól. A fény tehát nem leb, hanem ennek rezgése. Ezen bonyodalmas elméletben Newton kiöm- lési hypothesise ellenébe úttörők voltak: Huyghens, Euler, Joung és Fresnel. 8) Elmondandok még egyetmást a lebről. A világlebről különböző sajátságokat találunk feljegyezve, melyek bizonyos természeti tünemények értelmezése czéljából szoktak fölvétetni. Némelyek súlytalannak tartották, mi által annak anyagi volta helyeztetett kérdés alá. Újabban ettől elállottak s az aethert szerfelett finom és tökéletesen rugalmas anyagnak tartják, mely a világtérben egészen egyenletesen van elosztva, s annak végtelen parányi részecskéi egymás iránt közömbös egyensúlyi állapotban vannak. Rendkívüli finomságánál fogva áthatol minden testen, s ezekben úgy, mint kívülük is vezető közegét alkotja a fénynek. Spiller e mellett még egy igen fontos feladatot ruház a világ-lebre, midőn felteszi, hogy annak a pará- nyokra, valamint a parányok és tömecsek öszleteire (a testekre) gyakorlott nyomása veti meg alapját mindennemű alakulásnak. Mig másrészről a testek is visszahatnak a lebre, és benne rezgő mozgásokat támasztanak; úgyszintén az anyagi parányok köztéréiben székelő lebrészeeskék is osztoznak az előbbiek mozgásában. Nézzük végre a fény és hang tüneményeinek összehasonlítását. Egye7) L. Dr. H. Schellen: Spectral Analyse 55—64. *) Dr. Joh. Miiller „Lehrhuch der Physik und Meteorologie.“ 732—733. 5*
