Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
36 nes vonalban terjed mind a kettő, mig el nem enyésznek, vagy föl nem tartóztatnak, ugyanazon mód szerint verődik vissza mind a kettő; találkozás által fölváltva megsemmisül, vagy erősből mind a kettő. Tudjuk ugyanis az általános rezgéstanból, hogy a hullámtalálkozás eredménye a hullámok útkülönbségétől függ, és pedig, ha e különbség a félhullámok ’ páros számával egyenlő, akkor a hullámok egymást erősitik; ha pedig az útkülönbség a félhullámok ’’-y-’ páratlan számával egyenlő, ez esetben a hullámok egymást gyengítik; ha végre a találkozók egyenlő erős- ségüek, egymást teljesen megsemmisítik. — Továbbá megtöretik mind a kettő, ha különböző sűrűségű közegen megyen által. A hangról szólván, meg kell itt mindjárt jegyeznünk, miszerint azon megfigyelés, hogy a hang a légben tovaterjed, légüres tért megfutni pedig vonakodik, az első lépés volt előre ezen különböző mozgásnemek ismertetésében. A fény és hang hasonlatát ma már több új kísérlet bizonyítja. Ha egy harangot felforditunk s alá a földre vagy padozatra homokot hintünk, s azután a harang szóiét hegedüvonóval csiszoljuk, a homok szabályos idomokat képez, melyek mutatják, hogy a harang négy rezgő részre osztja magát. Ha fémpálczát, végén fekmentes rézkorongokkal ellátva, egyenesen felállítunk s azt dörzsöljük, némi hangot hallunk, s a homok, mely a fekmentes korongokon van, összpontos gyűrűkbe rendezi magát Ha közvetlen alá abroncs fölött ki- feszitett ivpapirt teszünk, az arra szórt homok szintén rezeg, ámbár a rézlapokkal semmi egyéb összeköttetésben nincs, mint a környező lég által. Az éneklő hangokkal való kísérlet, melyek tetszés szerint megszólalásra vagy elnémulásra hozhatók, további bizonyítéka ez a hang, és a többi erőmüvek terjedési hasonlatának. Ezen tüneményeket csinosan álliták elő Schaff- gotsch gróf 1857; Tyndall 1867. Hogy megint a fényre térjünk vissza, észlelhetjük, pl. hogy az elnyelési tüneményeknél egyenesen hőt látszik előidézni ; ugyanis úgy találjuk, hogy a fejlődött hő az elenyészett fénynyel körülbelül arányban áll. Ha pl. napra kitett havat különbözőleg festett kelmékből vágott lapocskákkal befödjük, úgy találjuk, hogy a fekete kelme több fényt nyel el és több hőt fejt ki, mint bármely más színű kelme, s mélyen sülyed az, a megolvadt hóba. A vörös kelme csak kévéssé sülyed be ; a fehér pedig a fölszinen marad. Hogy a színképben a vörösön túl sötét és meleg sugarak léteznek, a fény és hő hasonlata ellen látszik harczolni; azonban alapjában az által még bensőbb hasonlata bizonyul be a különböző erőknek, mivel az által egész sora a meleg és sötét sugaraknak bizonyit- tatik be, melyek mind egy és ugyanazon forrásból jöttek ki. Uj bizonylata ez annak, hogy a fény, reánk vonatkoztatva, csak egy része a testek egyetemes kisugárzásának, és pedig az, mely látérzékiinkre hat. Innen az, a mit mi fénynek nevezünk, eredeti erő, mely képes közvetve vagy közvetlenül más különböző erőnemeket előhozni. Ezek és ezekhez hasonló mozza
