Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
32 Ha az alpeseken bolyongó, az ut fáradalmait érezvén, vándorbotjára támaszkodik s széttekint, bámulva az alatta elterülő kies vidéket, vagy a cserjék között a lombok árnyékában, a sötét fenyvesek közepette az üde léget szija, és mintegy ámítja magát, hogy útja legnagyobb és talán legfárasztóbb részét már megtette, ezen édes csalódás őt lelkesíti, ösvénye göröngyeit egyengeti: igy a természettudományok tágas mezején az elméletek fényt vagy homályt, derűt vagy borút hoznak, néha tévútra terelik a legbehatóbban, legélesebben kutató szellemet is; de mindezek daczára sokszor bámulandó bölcseség sugarait löveli ki, melyek később tények, arányiatok, elvek, törvényekké növik ki magukat s kiindulási pontokul szolgálnak. így, ha a delejhez más testtel közeledünk, ezen átfut a delejesség, talán a fényhez hasonló sebességgel: miért ne lehetne hát a delejesség villámroham mozgás; miért ne lehetne a villámroham is leb rezgése? Maxvell néhány évvel ezelőtt igen fontos, és ezen kérdéssel összefüggő értekezést bocsátott közre. De ne pihenjünk még meg, nem vagyunk utasunkkal a magaslaton, az ormokon. Hatásra nézve nagy hasonlóság van a villamosság tanában a jó és rósz vezetők, és a sugárzó hő között a diathermán és adiathermán testekre nézve. A jó villámvezetők, a villámroharnra nézve diathermán testek, mert a rohamot minden akadály , minden hő kifejlődése nélkül magokon szabadon átbocsátják; a rósz villamvezetők ellenben a rohamra vonatkozólag adiathermán testek, és azért a roham keresztülhatolását akadályozván, a nehézségek legyőzése következtében hő származik; mert egyetemes szabályként áll, hogy meleg nem fejlődhetik, a mig valamely mozgás akadálytalanul megy végbe; hőfejlődés csak akkor történhetik, hogyha a mozgás akadályokra talál: mi a földi viszonyok közt igen gyakori és közönséges esemény. Tyndall idevonatkozólag következőleg nyilatkozik: „Hajlandó vagyok a villamrohamot tisztán és egyedül leb mozgásának tartani, ezen mozgás a jó vezetőkben terjed a bennök létező lebben minden jelentékeny átvitele nélkül a test parányaira; a rósz vezetőknél ellenben ily átvitel a pa- rányokra valóban van, és az azokra átvitt mozgás, mint hő jelenik meg.“ Ezen elméletek, legyen szabad mondani, leleményes ötletek, korántsem adják ezen kérdések végleges megoldását; ez még behatóbb kísérleteknek, talán szerencsés véletlennek van fentartva. Az idő, a fájdalmak, keservek enyhítője, a találmányoknak, felfedezéseknek is nagy mestere. Láttuk tehát, hogy a villamosság, rendes mód szerint, fényt, hangot, hőt és mozgást idéz elő. Oerstedt több mint félszázad előtt megmutatta, hogy az egyenesen delejességet is létesít. Ampere után a két erő összeköttetését egyhangúlag elismerték. — Faraday viszont megmutatá, hogy a delejesség a maga részéről villamosságot idéz elő, midőn az mintegy mozgásba jő. Sőt egyenesen is hat az előbbi erőkre, a fény s a vegyrokon- ságra. A vas és aczél rugalmasságát megváltoztatja; a rúdnak, mely saját súlya által meggörbűlt, új erőt ad és kiegyenesíti azt; a gyors delejezés hangot idéz elő, megnyujtja a delejezett rudat, s az üvegdaraboknak, melyeket
