Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

20 Egy rekeszték közepett henger vala elhelyezve, mely tengelye körül forgott s lovak hozták mozgásba. A rekesztéket 14.56 kg 15u 0 vízzel töl­tötték meg. A víz természetesen a hengert körülöinlé. A henger kerekded fúróhoz surlódott. Egy óra múltával ezen súrlódás által annyi hő fejlődött, hogy a viz hömérséke 25 fokkal fölebb, tehát 40°-ra emelkedett; 30 perc-z- czel később a víz hömérséke 60°, 2 óra 20 perez után pedig 92° volt; 2 >/2 óra múlva végre tettleg forrt. Ezen egész hőt semmi egyéb nem okozta, mint a súrlódás. A nézők e kísérlet láttára egészen el ragad tatának. „Nehéz volna,“ mondja Eurn- ford „leírni a meglepetést és bámulatot, mely a jelenlevők tekintetén mu­tatkozik, midőn látták, hogy annyi vizet minden tfiz nélkül forrásba hoznak. S ámbár az eredmény csakugyan egészen rendkívüli vala, szabadon és nyíl­tan bevallom, magamnak is oly nagy gyermekies gyönyört okozott, hogy azt bizonynyal el kell vala titkolnom, ha oly dicsvágyó lettem volna, mi­szerint egy komoly bölcs hírét igényeljem magamnak." Ezen nyílt vallo­más annál könnyebben felfogható, minél közönségesebb, hogy oly egyének, kik mindig komolyaknak akarnak látszani, sokszor igen korlátozottak, ho­lott az egyszerű emberek, kik komolyan keresik az igazságot, minden fel- födözésnél egészen igazolt személyes örömet éreznek, s általán semmi okuk sincs azt elfojtani. Ez vala az első épületkő a hőről való újabb tan büszke építményéhez, mert a hőt még akkor s még azután is sokáig úgy tekin­tették, mint valóságos anyagot, mely a testeket áthatotta. — Rumfordhoz csaknem egykorúlag csatlakozik Mongol fi er, ki a vizi kosról tett meg­jegyzés alkalmával, az 1800-dik évben, azon alapigazságot hozá fel, „hogy a mozgást sem meg nem semmisíthetjük, sem nem teremthetjük, hogy a mozgás és hő csak különböző alakú nyilvánulásai, hatásai egy és ugyan­azon oknak." E második fölfodözés nem kevésbbé fényes, mint a léggömb fölfödözése, nem kevésbbé élénk kifejezése, kézzel fogható eredménye vala tanainak a mozgás állandóságáról s végtelen tartásáról s egyszersmind ter­mészet- és mennyiségtani megmutatása az új erőtan elvének. — Sir Hum­phry Davy, miként az előbbiek, kísérlet s okszerű következtetések által mutatá meg, hogy hőanyag, mint ilyen, nem létezik. Két darab jeget ugyan is egymáshoz dörzsölvén, azokat rövid idő alatt egész vízzé változtató. A jég olvadása tehát egyedül súrlódás által lön előidézve. A mozgásnak hővé s viszonti átváltozása egészen mindennapi tények­ben is világosan mutatkozik. Egy a legegyszerűbbek közül a következő. Ki nem mulatta magát, példáúl, mint gyermek az által, hogy fémgombot az iskolapadhoz dörzsölt és azzal szomszédja ujját megégette? Ha valaki szöget fába ver s azután a kalapácscsal még többször a szög fejére üt, hogy azt megerősítse, úgy találja, ha azt ujjúval érinti, hogy megmelegült. Meddig t. i. a kalapács mozgása magában a szögben okozott mozgást, a szög jelen­tékenyen nem melegedett meg, hanem csak azon pillanattól kezdve, midőn már szilárdan megálla; ettőlfogva a mozgás, melyet többé a szöggel nem közölhetőnk, hővé változott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom