Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
96 a lelke. S ezen hivatását neki már a pólyák előtt figyelemben szükség tartania. Már az első boldogító tudatnál, hogy megáldva van, előállnak kötelmei azon lény iránt, ki életét az övéből nyeri. A mi és a milyen ekkor az anya, az és olyan leszen magzatja is. Egy percre se kétkedjünk: társadalmi nyomoraink első csirái már itt gyökereznek. Akarja hát a leendő anya, hogy szelíd, nyájas, nyugott lelkületű, önmérséklő örököst adjon házának: akkor éljen önmaga is ezen erényeknek; kerülje a szenvedélyeket, haragot, félelmet, aggódást; kettőztetett gonddal óvja egészségét : mert a születés legfőbb szerencséje, melyet az új szülött bölcsőjében lelhet, — az egészség. Vajha azért környezete is: férj, rokon, háziak, készséggel teljesítsék, sőt előzzék meg a leendő szülőnek kivánatait, s szelíd kímélettel s türelemmel viseljék el gyöngeségeit. Szerencsésen fog igy megkezdődni a nevelés már születése előtt a gyermeknek. Az emberi uj szülöttnek világra jöttével öntudata s öntehetősége teljesen hiányozván még, önmagára leggyámoltalanabb ő talán minden földi lények között. Annál nagyobb figyelmet követel gondozása. A kisdedek, s különösen magyar kisdedeink nagy halandósága leginkább az első gondozás hiányainak és hibáinak róható fel. A statistikai kimutatások szörnyű arányát tüntetik fel nálunk a kicsinyek halandóságának. De melyek az első ápolás eme hiányai, vagy tévedései? ennek vizs- gálását — kevésbbé tartozván az hozzám — előadásom keretébe vonni nem kívánom. Egynek mégis, mint a gyermek szellemi életére is határozottan befolyó első ápolási mozzanatnak legalább érintését mellőznöm nem szabad, — és ez az, mire a magyar közmondás e szavakban utal: „Nincs jobb étel az anyai tejnél!“ A természet mintegy ujjal mutatja ki az anyai kötelmek e legáldozatosbját, de egyszersmind legédeseb- bikét, annyira, hogy annak mellőzését sokszor súlyosan torolja meg. Örökre az anya lényéhez van és marad ezen áldozat meghozása kötve. És mégsem annyira ez lebeg itt előttem, mint inkább az a pusztító testi és szellemi romlás, melyet az anyai helyett első táplálékot nyújtó bérenc a gyermekbe s a családba nemzedékről nemzedékre olthat, s nem ritkán be is olt és megörökít. Mellőzve hát az első ápolás ismertebb anyagi oldalait, a gyermekkel inkább csak mint erkölcsi lénynyel foglalkozom; ez oldalról van a gyermek első fejlesztése kevésbbé tanulmányozva s értelemmel gyakorolva. A kisded szellemi élete annak külső érzéki észrevételeiből, tehát nem belülről, nem önmagából fejlődik. A kisded ezen észrevételei az első időkben még teljesen öntudaton kívüliek. Az erős fény hatásánál behúnyja szemeit; a kemény hangokra megrezzen; a szorítás, hideg, nedvesség stb. hatásánál sír, — de mindezt még öntudatlanul. Mindazáltal már az első hetekben fejlődik nála a kellemesnek, vagy kellemetlennek bizonyos érzete, minélfogva a hor- dozgatás, hintálás és hasonlók által máris elkapatható s a kellemes érzés
