Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
97 állapotába hozogatás által úgy elkényeztethető a kisded, hogy annak ismétlését sírással is megkövetelgesse. — Csak később kezdi az egyes benyomásokat tudatosabban észrevenni, minek első foka olyasokban mutatkozik, ha — például — szemeivel és fejével az előtte átvitt gyertyavilá- got kiséri, s ha a bizonyos irányban jött hangnál arra fordul. Emlékező tehetségének fejledezésével lassankint arcáról, hangjáról ismerni tanulja a vele bánókat; majd pedig elkezd a tárgyak után nyúlni és gagyogni, s a mennyiben a hallott hangokat utánozni képes, egyes szókat is ejteni. Végül, ezen úton, ugyanazon szónak ugyanazon tárgy szemléleténél gyak- rabbi eléfordultával egyes szókat érteni is, vagy inkább a kiejtett szónál a jelentett tárgyra eszmélni. Az egyes cselekvések, vagy állapotok kitételeit (az ige-szókat) csak később, s a határzó-szókat (holnap, tegnap, oda, vissza stb.) még később sajátítja el. Pél éves korában — néha előbb is — kezdi már a szó hangjának komolyságát, vagy nyájasságát is megkülönböztetni, és végre 7—8 hónapos korában —játszani. És itt áll be, t. szülők, a nevelés legjelentékenyebb időszaka; mert itt kezd a gyermeknek ébredező szellemi élete, hajlamainak közvetlensége, testi-lelki tevékenységének erélye s néha már iránya is, mint nyitott könyvben, megnyilatkozni; miért is játszását elémozditani, a legéberebb figyelemmel kisérni s értelemmel szükség irányozni. A játszó-hajlam jelentkezésétől valamint játszó-képessége, úgy megfigyelő ereje s fogékonysága is mindinkább fejledez, — s ezt mindenekelőtt a szoktatásnak mindennél fontosabb munkájára használja fel az értelmes nevelő. A s z o k t a t á s t. i. az első nevelésnek főfő feladata és eszköze egyszersmind, melyet a gyermek három első élet-évének folyamán szükség kiváltkép mint legkönnyebb és legsükeresebb alapvetést hasz- nositnunk. A kisdedeknek idején-korán megkezdett és önodaadó következetességgel folytatott szoktatása valóban kell, hogy legfőbb s örökéber gondja legyen az anyának. Mielőtt szabad elhatározásra megérik, nem tudja még a gyermek: miért kell neki tisztának, az épen elég táplálékkal beérőnek, engedelmesnek, jónak lennie; csakis a megszokás szerint cselekszik. Hanem annálinkább kell az anyának tudnia, hogy a külső tisztaság a belsőnek is tükre lesz majd egykor; tudnia, hogy a nagyehető ember nem születik, hanem neveltetik; és végre, hogy engedelmesség nélkül hiú a nevelés minden törekvése. Ez hát a megbecsülhetetlen, a soha vissza nem térő alkalom, hogy a kisded szoktatás és megszokás útján másod természetkép szedje mintegy vérébe erkölcsi boldog jövőjének első elemeit s föltéteit. És vájjon az anya, ki elég erővel bír, korunk széles és ragadó árja fölé emelkedve, magzatja erkölcsi nevelését mindjárt az első szoktatás által szilárd alapra fektetni; s az anya, ki a közélet száztorkú örvényeitől s talán azon, napi renden lévő gyásztól előre retteg, mely gyermekét, annyi fájdalmainak s örömeinek, s oly határtalan szerelmének tár13
