Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
5 kai különbözik, s az ember életmüszereinek melegsége mégis mindenütt egyenlő. Mi által, mely eszközökkel bir az ember ily roppant különbzete- ket kiegyenlíteni ? milyen fegyvereket használ ezen óriási harcban ? Vegyük figyelembe valamivel közelebbről az általános hőnagyságokat, melyek fölött az élő szervezet rendelkezik. A vegyfolyamok, melyek a felnőtt emberben rendes körülmények közt végbemennek, 24 óra alatt közelitőleg, 3 millió, sőt valamivel több hőegységet eredményeznek ... A hőegység alatt értjük azon hőmennyiséget, mely megkivántatik, hogy egy gramm viz hőmérsókében 1 C. fokra emeltessék. Azon hőséggel tehát, mely egy emberben egy nap alatt kifejlik, 3000 liter vizet lehetne hőmérsékében 1 C. fokra emelni, vagy 30 liter vizet 0 fokról 100 fokig emelni, azaz forrásba hozni. Vannak állapotok, melyekben az emberben több vagy kevesebb hő fejlődik ki, a mint például több vagy kevesebb táplálékot vesz magához, nagyobb vagy kisebb erőfeszítéseket tesz; az ily eltérések a közép hőmérséktől néha az egész mennyiségnek 50 százalékára mehetnek, hanem a testnek mindenkori feladata, s múlhatatlan feltétel egészségére, hogy vérének hősége lényegesen ne változzék, legfölebb egy fokon belül föl vagy lefelé ingadozzon. Tekintsük a meleg és nedves testeket a hüsebb környező légbe állítva. Az ilyen testek háromféle úton vesztik melegöket: 1) sugárzás; 2) párolgás; 3) vezetés által. Hogy a hő nem egyetlen hanem három úton foly el, nagy hasznot biztosit a test hőháztartására, a melegséggel való gazdálkodásra, mivel a különböző utak használása szabályzatot nyújt a szükséglet szerinti höelfolyásra. Ha valamely esetben többet vesztünk kisugárzás által, az a más két utón való csekélyebb vesztések által kiegyenlítetik és megfordítva. Hogy a hőelfolyás e hármas útját annál jobban megismertessem, néhány mindennapi tüneményt hozok föl, melyekből azok világosan felismerhetők. Gondoljunk például azon esetre, hogy kemény télben utazván, valamely vendéglőbe élünk, s hamarjában magunknak szobát fűttetünk. A kályha igen meleg lehet, a hőmérő a szobában magas légmérséket mutathat, de mégsem érezzük jól magunkat, fázunk, habár 16 E. fokot mutat is a hőmérő, s mihelyt a kályhában kialszik a tűz, hirtelen leesik a szoba hőmérséke, a szoba mindjárt ismét hideg lesz. Ha ugyanazon szobát egy- pár napig lakjuk, s rendesen füttetjük, akkor egészen máskép érezzük magunkat abban; ha kezdetleg 16 E. fok mellett fáztunk, végre 14 E. fok mellett is elég kényelmesen érezzük magunkat. Azt gondolja talán valaki, hogy ezzel épen semmi újat nem mondok, és kész akárki is rögtön megmagyarázni, miért fáztam kezdetleg 16 E. fok mellett is az először fűtött szobában, míg később 14 E. fok mellett azt elég melegnek találtam; azt mondják t. i. egyszerűen, hogy a szobát, mely több napig hidegen állott, a mint mondani szokták, ki kell fűteni, a mi egyszerre nem történik; arra
