Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
4 rok egyei-mást elmondani és annak fontosságát egészség tekintetéből kiemelni. Nem célom a tárgyról rendszeresen értekezni, hanem csak némely elveket és tényeket felsorolni, melyek annál hasznosabbak lehetnek, minél gyakrabban megbeszéljük, világosabban megismerjük, s elevenebben átérezzük. I. A lég az az embernek, a mi a viz a halnak. Légre az embernek állandóan szüksége van, legyen bárhol, szárazon vagy vizen, a föld fölött és a föld alatt, a szabadban és a zárt falak között. Különféle célokra, de főleg kettőre szükségeljük a léget, táplálékra t. i. és hüvülésre. Már a lég mennyisége, melyet egy felnőtt ember 24 óra alatt beszí és kilehel, átlag 9000 literre megy, mi körülbelül 360 köblábat, vagy 150 akót tesz ki. Mit szilárd és folyékony táplálék- és italokban 24 óra alatt beveszünk és ismét kiadunk, átlag mintegy 3 liternyi tért foglal el; térfogat szerint tehát a beszítt és kilehelt lég térfogatának csak három ezred részét. Egy év alatt ezen légélvezet 3285000 literre megy. Valóban elámúl az ember ezen mennyiség fölött, midőn azt először kiszámítja vagy hallja, s különös érzés futja el, ha meggondolja, hogy e munkát éjjel nappal folytatja. Születésünktől halálunkig kell nyomnunk e fúvót, hogy életünk orgonája el ne némuljon. A légmennyiség, mely bennünket azonkívül testünk egész felszínén körül vesz, még sokkal nagyobb. Ellenvethetné valaki, hogy a lég oly könnyű test, hogy annak súlya számba sem jő. No jó; de valamely súlya még is csak van. S habár 770-szer könnyebb az mint a viz, a 9000 liternek, mit naponkint beszivunk és kilehelünk, a súlya mégis már 11 'A kilo, azaz 23 vámfont. De jelenleg nem akarok a légélvezettel mint éleny- táplálékkal foglalkozni; most a légnek csak azon használatáról akarok szólni, mely működő gépezetünk, testünk hüsítésére szükségeltetik. Tudjuk, hogy összes életműködésünk vegyfolyamokhoz van kötve, melyek bensőnkben szakadatlanul mennek végbe, s melyeket mi szilárd és folyékony táplálék bevétele s a légből nyert éleny által tartunk fenn. Ezen vegyfolyamok szabályszerű végbemenetele egyéb föltételek mellett, bizonyos hőmérsékhez is van kötve, mely fölött és alatt a vegyfolyamok ugyan el nem állanak, de másképen folynak le, úgy, hogy a rendes élet céljait többé el nem lehet érni, s betegség vagy halál következik be. Az embernél, élete föltételeinek egyik legfontosabbika az élet műszerei hőmér- sékének egyarányusága. A Néger vére, ki a forró égöv, az egyenlitő alatt él, ‘/io foknyival nem melegebb mint az Eskimo vére a legmagasabb éjszakon, a leghidegebb évszakban; 37'/a C. fok az mindenkor. A hőmérsék végletei, melyek alatt emberek élnek, a térítői körökben 35—40 C. fok 0 felett, és a sarkvidékeken 32, sőt még 47 0. fok is 0 alatt, tehát 100 fok a különbözet. Némely vidékeknek középhavi hőmérséke több mint 40 fok
