Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
100 meg egy tapasztalt nevelész tanulságos mondását: „A jó nevelőt a gyermekek nevelik.“ Érintve volt már, t. halig, miként a gyermek szellemi életében legfontosabb a játszás időszaka. S miért játszik a gyermek? . . Azért mert gyermek, s mert nem tud a nélkül ellenni. Játszik, mivel a maga ifjú életfriseségét minden izeiben lüktetni érzi; mivel az élet komoly valósága még mint tündérkert csillogván előtte, amannak sötét képei és a látszat varázsképei közt a válaszvonalat meghúzni nem tudja; mivel szemlélni és gondolni, érezni s akarni, tenni és élvezni egy és ugyanaz még neki. Azért a külvilág tárgyai : a kő-, fa- vagy cserépdarab, a kavics, por, homok, sár, vagy víz épen úgy, mint játszótársai s önmaga is, mind megannyi élő, cselekvő drámai személyekké válnak őnála, melyeknek min- denike szerepet kap tőle; mindeniknek képviselnie, tennie kell valamit. Saját képzelemvilágának elevenségével megeleveníti a holt anyagot is. És midőn ezen alkotó cselekvősége közt a külvilágot szabadon átalakítja lelkében: lelkét viszont a külvilág tárgyaiban tükrözi és mintegy fényképezi elénk. Kétszeresen érzi s élvezi ő létét. Azért viszi játékait is oly egész komolysággal, oly szent komolysággal; azért kívánja oly szívélyesen olykor a felnőtteket is bevonni édes-kedves munkájába, s csodálkozik rajta, hogy az idősbek is, mint ő, nem játszanak; azért hullatja oly szive mélyéből könyeit, ha játékát megzavarni, vagy játékszereit el találtuk rontani. Midőn hát a gyermek az anyagtól s a valótól eltekintve a puszta látszatban is boldog, oly boldog tud lenni: örüljön az anya játékának, és annálinkább örüljön, minél szívesebben s minél többet játszik gyermeke; mert testi és szellemi erejének s életrevalóságának jele lesz az. És annálinkább örüljön, minél mélyebben merül el játékába; mert ez a gyermekkornak hivatásszerű munkálkodása. És, végre, örüljön, ha mennél később szűnik meg fia a maga vesszőparipáján lovagolni, homokváracskáit építgetni, kavics-mozaikjait ra- kogatni; és ha a neki serdülő leányka sem kivánja még babácskáit a társnőkkel, faedénykéit az aranyos szélű theacsészékkel fólcserélni. Játékaiban fogja a gyermek a magára nézve legtanulságosabb s leghasznosíthatóbb mozzanatokat a nevelő kezére játszani. Közelebbről pedig eme tanulságos mozzanatok alkalmait: a játék nemei és eszközei, meg a j á t s z ó- társak fogják a nevelő részére meghozni, melyek azért a gondos nevelésnél mind figyelmet és bölcs megválasztást fognak kívánni. Nemére nézve a gyermekjáték legtöbbnyire csupán i d ő t ö 11 ő (szélmalom, s falovacska vagy szekérke huzogatása stb.), mely, a mennyiben a puszta szórakozásvágyat költheti fel s olthatja a gyermek leikébe, könnyen kártékonynyá lehet. Szint’ igy az utánzó játékok is (a tekézés, kártyázás, a táncestélyt utánzó, vagy lakomásdi játék), melyek, kivált valami nyereménynyel is élesztve, koránérésre s ennek káros következményeire vezethetnek. — Nem ritkák a fiúcskáknál az erő gyakorló
