Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
7 gyár grammatikácskájában1 (1645) pedig figyelmeztet, hogy „a magyar szóllásban sok rút illetlenségek (t. i. helytelenségek) vágynak. . hogy nyelvünkbe a sidóból, görögből, németből, tótból etc. sok szók ögye- ledtek; a deákból pedig szám nélkül való sokak . . s hogy valamellyek két consonansokon kezdetnek (spék, préda, próba) mind idegen szók. . .: hogy az ilyfélék: Istennek az ő jóvolta, éktelen pleonasmusok, ') valamint hogy a sok szerént való, képpen való, nélkül váló-1 is szükség kívül bővel- kedtetjük. . Továbbá, hogy „alkotni, álkutni (összebékéltetni) és alkudni különbözők, és az onszollást is helytelenül veszik némelyek nógatásért, izgatásért, holott csak kénálást jegyez. Az ilyeneknél pedig: az embernek teremtése, Isten nevének káromlása e h. teremtetése, káromla'tatása a magyar nyelvben sem közönségesebb, sem vétkesb fogyatkozást egyet sem lát stb.“ — „S ez fogyatkozásokat — úgymond — anyai nyelvünkben szomorúvan látván, ügyekeztem én is rajta egynéhányakval együtt (kik is abban régulta munkálkodtanak s most is munkálkodnak), hogy azt valamennyivel jobbadtskán excolálnám és csinogatnám, felkeresvén benne mind az Írásnak, mind a szobásnak igaz őszinte való módját. . * 2) Geleji tehát újítása körébe öleli már a purismust, bővítést, szabályozást, sőt a csinosítást is. Szóalkotási eljárása, noha „a deák szókból formálást“ sem mellőzi, jobbadán az uj képzés, vagy csak átképzés. A deák szók után formálásban, hová leginkább műszavai tartoznak, egyszerűen fordít, mint: quidditas: miség, ens: lévő, accidens : magánlétlen, phantasia: kép- zemény, immediate: közbötlenűl, exordium: kezdeték, conclusio: rekeszték, traditio: adalék, tautológia: azontszóllás, fictum: költemény stb. A „szók formáltatásokban“ pedig azt tartja „legderekasb és fundamentomosb obser- vatiónak, hogy a miket a deák egy igével kimond, magyarúl is egy igével mondja ki az ember, ne pedig mintegy kerülő beszédvei.“ így — mondja — ha szabad vivus-t ekkép kimondani : eleven, miért nem ezt is vivax, így: élevény ? Se szerint alkotja uj képzéseit is jobbadán analógiákra. „Ha igaz magyar szó — u. m. — félékeny, miért nem ez is: élékeny; ha szép szók: lelemény, keresmény, alkotmány, maradvány, miért nem ezek is: képzemény, szerzemény, küldemény, hozomány?“ így tartja hasonosság alapján, noha — úgymond — a község nem él velők, helyes magyar szóknak: hasonlatlan, fegyenlőtlen/; ákadék, függőlék, illeték, hisztek (ösztönzés, Baldinál: osztok), botlékony, hervadékony, s egész sereg más alkotásait, azon, már nyelvhasonlitást pengető megjegyzéssel kisérvén azokat, miként ilyen nyomon „az értelmesek a d e á k szókból formálhatnak a dolgokhoz illendő szókat; csakhogy abban legelsőben nézzenek a szónak eredetire s annak utánna a több hasonló magyar szókra. . . Egyéb1) Ezt s az ilyest azért ma még mindig szépnek találja — az ,igaz magyarságot* verejtékezve hajhászó nem egy izetlen stilisztánk. 2) Corp. Gramm. 294—328.
