Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
8 ként, ha vagyon más alkalmatos szokott szó, nem kell ujjat formálni (XXXVI.).“ Végre, bővítési munkájához tartozik még a szószerkesztés (szűható, kezeslábas, csélcsapva, húsnemeszi) s a régi és népszóknak irodalmi értékesítése, milyenek : hagyma: skizze, ivat : ivadék, enyege: takaró, védelem (v. ö. öltönyeg, s ugyan ő nála lepenyeg és lépegetni: takargatni, lébi-köntös), ipallás: színlelés, takargatás (erkölcsi), csömély: here, na győzni: nagyítani (Virágnál is: fennagyzó) stb.') Gelejinek a kort megelőző e bátor föllépte csakhamar kiszéledő esz- mélődést keltett és termékeny követésre talált Íróinknál. Fent idézett Mi- kolai Hegedűs János (1648) arra hivatkozva, hogy „sok szókat csinált nemzetünk eddig is a deákból s görögből,“ felsorolja az általa alkotott műszókat, nem feledvén az előment példa mellett is óvatosságával védekezni, midőn azonnal megjegyzi, hogy csakis „nyelvünk szűk volta miatt magyarázó ki azokat a deákból; többire pedig meghagyó (a latin terminusokat), részint, hogy ama mélységes tudomány (a theologia) inkább megértethessék ; részint, mert útjában állott egy nagy hatalmas úr is, a consve- tudo (bevött szokás), melynek — u. m. — ellene véteni sok helyeken nem mertem; a szónak, a dolognak és elmémnek jussából is el kellett sokszor hagynom, a hol másképpen írtam volna, ha annak nem engedtem volna.“ 2) Csepregi Turkovics Mihály (1648) már a „felföldismus, alföldismus és erdélyismus összebékéltetését“ is megpendíti és óhajtja. Apáczai Cseri János a logikai (1656), K á s z o n i János a jogtudományi, M i s k o 1 c z i Gáspár és L i p p a i János a természetrajzi műnyelv megalapításában törnek útat. Ez újítási mozgalmak azonban már itt ellenkezéseket költének fel. Mindjárt Geleji megjelenése után előlép híres magyarságu kortársa M edgy e s i Pál, ki az „Egyházi tanácsról (1650)“ írt munkájában Gelejinek jövsz, jövtök, habval, szagval-féle alakjait és sok tattattattjait, tettettétijeit gúnyolva, az idejebeli nyelvújításról ekkép nyilatkozik : „Az talált s gondolt szóknál, szállásoknál mi lehet, a mi a nyelvet inkább megmocskolná ?.. Annyira meg kezdett az egynéhány esztendők alatt, az sokféle tarafarázás- sal, született nyelvünk vesztegetődni, hogy alig vagyon, a ki annak mételyében, hire nélkül is, belé nem kapott volna.“ Midőn azonban mások újítását megbélyegzi, maga sem marad attól ment. A becsedelem: megbecsültetés, igaztalanság, közbenvetotlen: immediate, közlesbeszélgetés •' dialógus, hóköz: havi időköz s számos egyebek az ő alakításai. S folyt ezen ellenkedés az újítással együtt a század végéig irodalmunkban ; csak nyelvtanaink vesznek kevés, vagy semmi tudomást az uj nyelv sükereiről, — s maga az élet is alig, ha talán a népszerű költő, Gyöngyösi István (1664—70) hatását kiveszszük, ki bá- l l) L. bővebben : G. Katona 1st. mint nyelvész. Imre Sánd. Pest, 1869. «) Corp. Gramm. 702-703.
