Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
52 Mint figyelmes olvasónk előtt talán feltűnt, a vázolt idők s helyzetek természetére itt enyhébben, amott mostohábban mutattunk rá. . . A nélkül tettük ezt, hogy akár a mai obiigát hangulattal szemben az újítás mellett fogni, akár — a legendái Béda ként — a sírkövekhez meddő apostro- phékat tartani szándékoztunk volna. A mellett, hogy nyelvünk azonkori beltörténetének kezünknél megakadt egy-két adatát hasznosítsuk, egyedül az a czél vezetett bennünket: hogy a valót ott, hol rendszerint lelhető, a szélsőségeken belül nyomozva, tisztázni segítsük az ügyet, s megközelíthe- tőbbé tenni azokra nézve is, kik a nyelv körül támadt újabb mozgalmaink iránt, noha ezektől távol, érdeklődnek. S különben is épen, a mire szorítkoztunk, a szóalkótás vagy csak a szószármaztatás az kiváltkép a nyelvben, a mihez érteni, vagy hozzászólani legtöbben érzik hivatva magukat; s ugyanaz egyúttal, a mit újítóink legkevesebb szerencsével oldottak meg, és messze kiható rontással egyszersmind, — noha széles és nagy volt a romlás is, melyen fordítani törekvének, s hiába tagadnék, — nagyban fordítottak. Elvadult nyelvtani alakjaink s etymologiai helyesírásunk szabályozása által — beszédünknek s írásunknak helyessége és egysége; tömérdek gyüle- vész elem kitakarítása által — tisztasága; homályban lappangott számos szavaink fölélesztése által — nyelvkincsünknek f e 1 izmosodása, egyátalán pedig többoldalúvá, szabatosabbá s jobb hangúvá fejlése. .. sokat nyertek kezeik közt. Ide vehetni, hogy szótári újításukkal nagyobbrészint a tárgyszókra, tehát a szók azon osztályára szorítkozának, melyek minél önállóbbak, annál inkább alá- vetvék idő folytával a változásoknak, a jelölt fogalommal együtt leggyakrabban kienyésznek, s azért a beszédnek legszűkebb körre ható s legke- vesbbé mély és tartós sérelmével idomulnak. ') Különben, ki akarhatná a nyelv egész tömérdekségén egy teljes évszázadon át forrongott fejlődés nyomait mind számba venni, és azt mérlegelni: többet ártott-e eme fejlődés, mint használt, az ügynek, melyért újítóink lelkesültek; kivált, ha az ügybe, a mint kell, nem csupán anyelvet — melynek nem keveset ártott; hanem irodalmi s műveltségi fejlődésünket is, — melynek megmérhetlen sokat használt, befoglaljuk. Hányadán vagyunk hát ? . . . Szükséges volt-e nekünk eme nyelvújítás ? Nem, deszüksógképi. S mást tenne-e íróink mai egyeteme a hasonló fejlődési áramlatok követeléseitől elborítva ? Nem, hanem t) A tulajdonsági s eselekvöségi fogalmak egyetemesen bevettek, állandóbbak s azért, valamint csak lassúbb és kevés fejlődést engednek; úgy jegyeik is keveset változnak s szaporodnak. S a mennyiben mégis szaporodnak, nem annyira a közélet, mint inkább a tudomány, művészet, mesterség, vagy üzlet újuló szükségeire szorítkoznak. A Marezibányi-féle pályairatok (1873) elseje Ballagiból 711 uj szót jegyez ki, melyek közt ige csak 28; a másodiknál 334 uj szót találni felsorolva; de ige, újnak mondható, itt is csak 28, — és e 28-nak is jelentékeny többsége neves-ige s műszó.
