Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
48 az enyém is (Kaz.)'1 — hozzászólt, sőt hozzányúlt a nyelvhez, s úgy a mint épen tetszett, vagy sikerült, csinálta a szókat minden továbbiak nélkül, haegyszer „a szükség parancsolta , a nyelvérzók s a fül Ítélete úgy javalta, a nyelvszokás pedig szentesité is azokat.“ Magok, a s z ó a 1 k o- tásnak és szóalkotónak újítóink által adott s egész komolyan vett műnevei: „szóköltés, szószerzés, feltalálás, szókoholás, szócsinálás, szófaragás, szovászat, — s azután : szókoholó, szófaragó, nyelvmíves (Gyarm.)“ stb. jellemzik a teljesített munka természetéről felfogásukat. Mihez végül — hogy a közelebb időkből (1857) hozzuk fel, mi a százados müvet, mint ,unicum,‘ betetőzni készült — Bugát Szócsintanát azaz szócsin[álás]tanát említjük még, melyben a kéz&e-sít, szemóe-sít, ujrd-z stb. módjára, „a képzéshez, tők gyanánt, a nyelvtani ragozott alakokat“ hozván javaslatba (v. ö. napnakúlat ? utbollás ? . .), a nyelvújítás fül-nemhallotta netovábbját ebben és — nálunk éri el. !) Újításunk munkája a szóalkotás terén részint csak az átképzés, részint azuj képzés körül forog. Előbbiben hol egy-egy árnyalati különbség, hol pedig a nagyobb határozottság, vagy csak a jobb hangzás tekintete vezérlett, mely okokból az átképzési törekvések példái régibb Íróinknál is széltiben állhatták elüttök (v. ö. környékez : köröz, Baldi; hasonlóban : hasontalan, Comen; újít: ujtat, Pázm.; örvendeztet: örvendit, Zrínyi ; fuvallás, ragyogás : fuvalom, ragyogvány, Gyöngy.; segéd : iuvamen, adiutorium, MA.: segély, Gyöngy.; éber, Pázm.: ébrékeny, Biró Márt.; apadás: apály, PP. stb.). Hasonló átképzés utján keletkeztek aztán : borzadás h. borzalom, buzgóság h. buzgalom (Helm.), botránkozás h. botrány (Szem.), magán : separatim (Comen.) után magány : solitudo (Verseghi), engedelmes h. engedékeny (Kaz.), alkotás : anlage h. alkat, fogató v. fo- gantó (Bécsi névtel. és PP.) h. fogantyú (mint: szivató: szivattyú, Comen.), rugasz h. rugany, rege (régent. aggdal; Kaz. erzälung) h. regény (Szem.), szellet h. szellem (Kaz.) stb. S ha már ezen fél-képzési műveletnél, hol a tőt jobbára érintetlen hagyják, csak a képző elem természetének félreismeréséből is sokszerű tévedéseknek lehettek és — mint alább meglátjuk — voltak is kitéve : természetes, hogy hasonlíthatlanúl szélesebb játéka maradt tétovázásuknak az uj képzések terén. Mindenekelőtt, mi a tőt illeti, könnyen fél lehetetlenségnek találhatnék ma, hogy valamely határozott fogalom megjelöléséhez ismeretlen, vagy alig sejtett értékű, sőt talán csak csinált gyökér vétessék alapúi. S az ily gyökök mégis sűrűn szerepelnek, melyek minél homályosabbak, annál könnyebben rendeltetnek alá az akkor igen ismert „aurem tuam interroga“ gelliusi tannak, a szó életbe jutását minden egyébnél inkább biztositó tetszetős alaknak. Sőt megesik, hogy az ismeretes tő J) E glottikai szörny ellen maga Toldy, majd pedig kimerítőbb ezáfolatban Ballagni szálltak síkra Akadémiánkban. L. mindkettőt; Új magy. mnzeum. 1857. IX.
