Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
49 ismeretlenné válik kezeik közt azon sokszerű átgyúrási műveletek alatt, melyeken az, mire uj szóvá koholva eléáll, átmegyen. Tegyük példának a talp : basis, planta pedis szót, melynek némely uj származékai ekkép álltak elő : (t)al-a-p : fundamentum — s mivel : talp, talp-at, talp-ak — emebből is : alp-ot, alp-ok, alp-ol: fundál, alp-dly: fundus, s így tovább: t d-a-p : piedestál, (t)al-a-l : basis, s végre aly-lyal kiképezve tal-aly : tal(p)-aly, ma talaj (Bfv.). S az ily alkotások épen nem azon származta- tási kuriózumok sorába tartoznak még, melyeket — mint Kazinczy a talaly alkotójának uj szavairól följegyzi — „megmosolygának“ jobbjaink; hanem azok közé, melyeket, „miután felvilágosodik vala eme jobbjaink előtt a titok, hogy az olyanok mérésé is csak szerencsétlen volt, de nem tilalmas,“') magok is követtek. Példák az er(ő)-ényből csonkított r-ény (Kaz.), s a korábbi l(étem)ényből (Bfv.) a l-ény (Kaz.), t(ev)ényből (Toldi, s göcseji). teemény) a t-ény, nyá(l)k(a)ból a nyá-k, — s az összetétel utján ezeknél is érdekesebben gyúrt: l-ég (Fogarasi) ebből: l(evegő)ég; töm-kel-eg (Bfv. — Barótinál: tévelykert, Kávainál: tömpeleg) a töm azaz sok kel-és- járásból (Sándor : Sokfél. VII.); dl-cza (Jós.) ebből: ál-(or)cza; mű-t'á ebből : mfi-t(év)ő; ceö-r (Bugát) ebből cső(or)r, fej-incs : acephalum (u. ő) ebből fej(e-n)incs, héj-incs ebből héj(a-n)incs stb. A tőnek szabados feldolgozása tehát első sorban azon fölöttébb kártékony tévelygés, mely az alapfogalmat képviselő szóból az életet kiölve, sőt annak testét is felkonczolva termeié rakásra a nyelv eme holt szülöttjeit. A másik pedig : a már etymonja-vesztett, merevült gyökérnek, mely tovább tenyészósre többé nem alkalmas, képzési alapúi vétele. így vétetett : av-d-hoz : beize, az d (állítólag : víz, nedv; v. ö. ó, av-at : vízzel behint, v. gőzzel beereszt pl. posztót, v. olajjal főiken; hój-ő v. háj-ó : hévvíz, saj-ó : szlana, sóvíz). Továbbá : m7-árd-hoz a szil * 2) (v. ö. szívós, dun. t. szilós meg szijas : tartós, összeállóit, kemény; szil- ánkos fa : mely nem egyhamar törik. Baróti; szil : ulmus : a legkeményebb s tartósabb fák egyike. Szemere); s végre : íy-ényhez (Helm.) az ig (v. ö. ig-e, v. ig-en, v. ig : jog ?). Neveli uj képzéseikben a szótők homályát s zavarát, hogy a fogalomnak, melyet megjelölni akarnak, nem ritkán csak igen esetleges jegyét veszik a szóhoz alapúi. Az e fajták sorából valók pl. pam-lag (Bfv.), hihetőleg akanapé — olaszban : canapa = kender, szösz — módjára : yiam-utból, mint gyep-leg : gyepágy (Bfv.) is gyep-bő}. Szint’ ily esetleges vonatkozásúak : lob-or v. gyűl-a (utóbb gúl-a) származtatásához: a lobogó láng maga, vagy alakja (pyramis hasonlatára); — vagy kön-eny!) Kazinczy. Tud. Gyűjt. 1819. XI. 26. 2) De nem, mint „Az idegen és hibás szólások bírálata stb.“ (Budapest, 1873. 86.) szerzője sejti, a sziZ-ajból, mely szerinte: tüzest, hevest, vagy — Budenznél még találóbban — szaladót tesz; hanem azon szií-ból, mely (maga, a szilárd szó alkotója, Szemere szerint) tartóst jelent. 7
