Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
44 drom.) azaz hosszúban kereső később kor sokat begyomosított; s így lettek megint újítóink kezén ezekből: időkor csak kor; fűszerszám (Gelejinél: füves bor, viszont: Comeniusnál szerszámos: fűszeres): fűszer (Bar.); szem- pillantás : pillantás; kőszikla : szikla; árboczfa, folyóvíz, szilfa, napkelet, lakhely, mónló, könyhullajtás, őszinte való : — árbocz (Bfv.), folyó, szil (Kaz.), kelet, lak (Kunics), mén, kiiny és -ezés, őszinte stb. — S a szóalak szabatosítása iránt ébredező ezen érzék áttért lassankint a szó t a r- t a 1 m á n a k szabályozására is. így : o b i e c t u m előbb : irány, czél, vég és tárgy volt egyszersmind; csak századunk elején lett tárgy szorosan rászabva (Pápay). Ez úton lett: domború: eonvexum, homorú: concavum (Comen. mindkettő : homorú); komoly : ernsthaft, komor : düster; ösztön (rég. osztok): stimulus, inger : reiz (Bárót.); tanúság: testimonium, tanulság: doctrina (Sánd.); naponkint: quotidie, naponta: de die (Kaz.); csin: decor, csíny : excess (Wagn. Zierlichkeit) stb. — Végre Az ép szók szerkesztése vagy összetétele még végre, a miről itt szólnunk kell. S természetesnek fogjuk már eleve találni, hogy a történelmi szóalkotás im e leglehetőbb nemében legjobb sü- kerrel is, sőt azon határozott előnynyel járnak el újítóink, hogy míg a szerkezeti viszonyt még jobbadán jelző (ellene állani, Bald.; együttvaló zengés : symphonia, Comen; asszúkórság, MA.) korábbi üdők nem csak gyérebben, de fejletlenűl is űzték a szóalkotás e módját: újítóink kezén aszó szerkezete a tömörség erejével s csínjával lép már fel; összetétel utján számos uj fogalmat jelölnek meg; régibb körüliró, lazább kitételeinket pedig valódi szóegységekkel váltják fel. Dayka, Kazinczy, Csokonai, Kisfaludy Sándor, de kivált Berzsenyi meg a későbbiek az ép összetettek egész sokaságát vezették irodalmunkba s az életbe. Álljanak példaúl: álláspont (Berzs.) nyelvünkben előbb nem jártas fogalom; árverés, árverd (Bártfay L.) előbb : árafölverés (MA.), kótyavetye; beivész, áü'szin (Bar.) e. belső, külső; csontváz (Bfv.) e. skeleton v. csont-állvány (Sánd.) ; ellensúly (Kaz.) e. nem létezett; ellenőr (Szem.) e. kontrollór; éghajlat (Vers.) e. égfekvése, hajlása (Sánd.); egyén (Kunoss) e. individuum; évkönyv (Kaz.) e. annális; évszak (Szem.) e. esztendő része; fényűzés (Fejér Gy.) e. luxus; gúnynevezet (Szem.) v. gúnynév, e. csuf-név; karöltve (Berzs.) e. karonfogva ; könyvtár (Rév.) e. könyves-ház v. könyvház (Molnár Ján. és Sánd.); évszázad v. század (Ráth Máty.) e. saeculum, százesztendő (MA.), esztendőszáz (Besseny. és Sánd.), százszaka (Bárót.); rendszer (Földi) e. systema; túlvilági (Kaz.) e. másvilági; közvélemény e. közönséges vélekedés (Thaisz). A szók gyöngébb alakítása volt, mint mondottuk, másik köre az újítás munkájának. Ezen nyelvfejlesztési művelet jelentékeny részt a szabályozás és csinosítás munkája vala már egyszersmind. S csakugyan, bár számbaveszi is valaki, hogy a képzőkkel, látszatra, túlterhelt szóban nem ritkán csak a tartalomnak szabatosan megfelelő, vagy olykor egy-egy régi jogosult alakot lehet és kell fölismernünk (v. ö. tudós,
