Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

FEJLŐDÉSI TÜNEMÉNYEK A NYELVBEN,

fő vonatlrozdssal a nyelvújításra.

— Pira, poma . . . volt tanítványaimnak. —

I. Magyar irodalmi ébredésünk s vele együtt indult nyelvjavítási mozgalmaink, első lendületüktől (1772) számítva, épen egy kerek századot futottak be széles és ragadó folyamukkal. S midőn a makacs ellenár leküzdve, a javítás ,diadala' egy embernyom előtt megünnepelve,') s a hullámok mármár teljesen el valának simulva, — csak ekkor (1872) kezd vala egy eléggé megkésett, hanem már izmosodó tudományunk karjain megjelent második visszahatás szózata széthangzani, a) és hirdetni: hogy a század kelletlen munkát végzett; javítás helyett csak romlást terjeszte a nyelvben, annyi törvénytelen korcsot hozván felszínre, hogy a beléjük ütközés baja nélkül alig mozdulhatni; melyeket azért ki kell az életből törleni, s helyettük jobbakat a készből keresni, vagy ha nincs, alkotni.

A dolog a mily váratlan, épen oly meglepő lett azokra nézve, kik nyelvünket úgy tanulták szeretni, amint van; s a kórdós ma újra, s mind szélesebb hullámokat verve, az ügyben tájékozott és nem tájékozott irók- s olvasókban a jobbra-balra mérlegelés izgalmait kezdi felkölteni. S igen természetes. . . A mi kizárólagos, nemes és féltett tulajdonát őrzi a nemzet s a hazafi, a nyelv érintésével mindaz érintve van. Magyarságunk felbolygatása van szándékba véve, mely fajunkat s nyelvünket jelenti egy szóban, — nyelvünket, az ép’ oly édesmindnyájunkét, mint akár az érzés vagy gondolat, mely abban megjelenik.

Ily mélyen gyökerező örökségét azért méltán szereti és félti mindenki. Csakhogy valamint hiába kívánnék, egyesek vagy többen, hogy a nyelv, megszabott időben, így vagy úgy változzék; épen oly hiába azt, hogy ne változzék. Közbejöttünkkel ugyan, hanem akaratunk- s szándékunktól függetlenül szükségkép és folyton változik az ; mert nem csupán kifejezője a nyelv a nemzet eszmekörének, gondolatjárásának, kedélymozgásának, hanem szellemi fejlődésének is időnkinti fokmutatója egyszersmind. Nem elkészült, hanem folyton készülő munkája a rajta szakai) Toldy: A magy. nemz. írod. története. Pest, 1864. 78. §.

’) Magyar nyelvőr. Pest, 1872—76.

J