Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
105 zására s előmenetelök támogatására uj és vonzó taneszközökkel lepje meg közöttök a jóknak is jobbjait. S föl is érezhetett elevenséget s neki lendü- lést hoztak azok magokkal, — nevezet szerint, rajziskolánkban: a stuttgarti mintázó-intézetből kapott 66 péld. ékitményi fősz-öntvény, s méginkább a Velencéből jött Piazetta-Pitteri féle szint oly szép, mint igen tanulságos mellkép-minták. Hasonlag az énekiskolában az uj harmonium, s a tornaiskolában a részint megújított vagy átalakított, részint egészen újszerűekkel gyarapítóit gyakorló-gépek és eszközök. — Az önkép- z ő versenynek csak a két legfelsőbb osztályra korlátozottsága valamint a részvevők számát szükségképen csökkentette, úgy részvétét is érezhetőképen bágyasztotta. A vézérlő VIII. osztálynak t. i. mint egyébkor, most is az előtérben állott érettségi vizsgák kötvén le fő figyelmét s szabad időbeli tevékenységét: önképző munkásságuknak az egyletben jobbadán csak a VII. osztályiak engedhetek át magukat. — Az iméntiek kapcsán örömmel említjük végre, miként nagy számú növendékségünket nem csak járványos betegségek nem látogatták meg, hanem az eléfordulóbb gyöngél- kedések is, aránylag, csak keveseket és ritkábban vontak el tanodat mun- kájoktól a leforgott tanévben. K á 11 a y István VII. o. társukat mindaz- által, hosszas szenvedések után, elkövetelé soraikból a halál angyala, kinek jún. 16-án, tanáraik kíséretében, testületileg adták meg a végtiszteletet. Intézetünk s tanuló-ifjuságunk jóltévői évről-évre nyilvánuló nemes jótékonyságukban nem fáradnak ki. Mi, viszont, legbensőbb szükségét érezzük: mély hálánkat fejeznünk ki s örökítenünk meg irántok itt is, kik tömeges részvétökre, és méginkább nemes adományaik bőségére, becsére és céljaira nézve ezidén is újra oly fényesekké, páratlanokká avatták évkönyvünk lapjait (Értés. 72—79. 1.). — S kegyeletes emlékezetet szentelünk ugyanitt, f. é. jún. 16-án, élete 70-ik évében elhunyt, s évlapjainkon alapítói érdemmel diszlo ts. V r a b é 1 y i Márton ur nevének is, ki évek során, áldozatos ügyszeretettel és szakértelemmel gyűjtött egész növénytárát, tudományos örömei tárgyát és emlékét, mely a számos külföldiek mellett, közel az összes mátra-vidéki flórát magában foglalja s egészben 8913 fajt teszen ki. 1867—68 tanévben intézetünknek adományozta, azt ugyanitt ritka díszszel és célszerűséggel berendezte, s adományát még 25 növénytani munkával (190 dbban) is öregbítvén, növénytani gyűjteményünket az iskola, a tudomány számára teljesen fölszerelte. Szepesmegyei Eépásról származott a bold, férfiú e tájakra, hol gr. Károlyi György mátrai uradalmában viselvén tisztet, nyugalomra Egerbe telepedett át, — szakadatlanúl folytatván szép hegyeinkben is növényt, kirándulásait, jobbadán intézetünk akkori növendéke, most jeles botanikusunk dr. Borbás Vince tan. társaságában, ki ha szakhajlamának első ébredéséért nem is, — meg vagyunk győződve — ki fejlése- s ápol tatásáért, s ezen tudományba gyakorlati beve- zettetéseért a dicsőült aggastyánnak hálás. Nyugodjék békében! 14
