Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
6 munkák egy részének forrásává lön. Különben, benne is határozottan előtérbe lép a protestáns polemikus elem, mi már abból is világos, hogy — szerinte — az ördög Faustnak a theologia tanulmányozását megengedi ugyan, de eltiltja ama sz. Írási könyvek olvasását, melyekre a protestáns hitvallás van alapítva. így pl. a vámos (Máté), a festő (Lukács) és az orvos (Márk) olvasását Faustnak megengedi, ellenben Jánostól, a „fecsegő“ Pál- és másoktól, kik levelet Írtak, eltiltja. Mindezeket itt azért véltem szükségesnek fölemlíteni, hogy ki a népnek eredeti Faust-mondáját óhajtja ismerni, ezt korántsem a legrégibb népkönyvben, vagy Widmann most említett feldolgozásában keresse, hanem a Faust korabeli föntebb elsorolt tudósok hitelre méltó irataiban. Hogy ez csakugyan igy áll, csak egy adatot hozok fel. Einné Károly Frigyestől, 1859-ben ily című munka látott napvilágot: „Speculation und Glauben. Die Faustsage nach ihrer Entstehung, Gestaltung und dichterischen Fortbildung insbesondere durch Goethe.“ E művében szerző, a Faust-mondát egészen meghamisítva adja. A helyett ugyan is, hogy az eredeti nópmondából indult volna ki, egészen a népkönyvre támaszkodik, vagyis arra, mivé a monda egy prot. tudós kezei között lön. A népmonda legeredetibb vonásait elmellőzi, s midőn azt állítja, hogy ek- kép adja az igazi népmondát, alig marad egyéb kezei közt, mint a prot. szerző toldaléka s reflexiói és saját tévnézete, mely a Faust-monda tulajdonképi magvát, egészen hibásan, a kétkedésbe (speculatio) és a keresztény hit közti tusakodásba helyezi. Hogy a régi népkönyben foglalt Faust-mondára visszatérjek, az, mint évszázadokon át mindig kedves tárgy, idők folytán mint népszínmű (Volks- schauspiel von Doctor Faust) nyert sokszerű feldolgozást. Göthe ily színművet, Lipcsében, még tanuló korában látott, és hogy minő hatást gyakorolt reá, bizonyítja műve, mely egyike az összes világ- irodalom legkitűnőbb termékeinek. * * * Göthe Faustja. A Faust-mondával Göthe gyermekkora óta foglalkozott; tragoediájá- nak megirása pedig több mint harminc évig foglalkoztató hatalmas szellemét. Minthogy ekkép annak kezdete, költői működésének zsengéi közé tartozik, befejezése pedig már halálával esik össze: Göthének e müve már csak azért is kiváló fontosságú, mivel, ha a költészet nem minden ágában is, legalább főbb mozzanataiban, feltünteti a költő egész fejlődési menetét. 1770 és 71-ben, midőn Strassburgban járt, hol a népélet költőisége oly nagy hatással volt reá, kelt benne azon elhatározás, hogy e régi mondának keretébe, saját egyéni tapasztalatait beleilleszsze. S csakugyan, Faust
