Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
7 a költő lelki küzdelmeinek tükrévé *) és a modern idők legnagyobb költeményévé lön. 1753. karácsonyán, nagyanyja egy szép bábjátékkal (Puppenspiel) ajándékozta meg akkor még csak öt éves költőnket, s a gyermek rendkívüli elragadtatással szemlélte azt, sőt, hogy azon maga is előadhasson egyetmást, még Frankfurtban is tanulmányozta az ottani nyilvános alakjátékokat, melyekben, minden valószínűség szerint, a Faust-mondát látta megjelenítve. De ha Faust folyton foglalkoztatta is, tulajdonképeni megírásához csak 1773 vagy 74-ben fogott. Ez idő tájt irta az első rész főjeleneteit, t. i. az első monologot és a Wagnerrel való jelenetet. Lilivel való szerelmeskedése közt rajzolta Gretchent (Margitot); az utcai jeleneteket; a Margit hálószobájában lejátszódót; a Faust és Mephisto közt séta közben történteket és a kerti jelenetet. Később, svájci útjában, megírta Faust első találkozását Mephistóval, majd valamennyit, továbbá a város kapui előtti jeleneteket és Auerbach pincéjét. 1786-ban Olaszországba rendülvén, átdolgozta régibb kéziratát, s itt irta a boszorkányok jelenetét, valamint a gyönyörű székesegyházit is, az erdőben lefolyt magánbeszéddel együtt. 1797—-1800-ig szorgalmasan dolgozott nagyszerű müvén, melynek első részét ezen időben be is végezte, bár csak 1807-ben került ki sajtó alól. — A második rész egyes darabjain már korábban, névszerint Helénán már Frankfurtban dolgozott, de csak nagy későn, 1828 ban fejezé be. — A második rósz többi szakaszain, valamint az egész mű végleges összeszerkesz- tésén, Göthe 1825-től 1831-ig dolgozott. Természetes, hogy oly mű, melynek megkezdése és befejezése közt félszázad folyt le, nagy különbséget mutat fel az egyes részek kivitelében; valamint hogy e körülménynek az egész tervezetére és ennek ismét kivitelére szükségkép be kellett folynia, ha a költő művének tervrajzát eleve megalkotta és ahhoz hű maradt is; különösen oly költőnél mint Göthe, kinek szokása volt kül- és belélete élményeit s tapasztalatait költőileg feldolgozni. — De ha müve ép ez által nyert az eszmék gazdagsága- és mélységében, ép oly természetes, hogy a felfogás egységében okvetlen vesztenie kellett; mert idők folytán újabb és újabb nézetek nyomultak előtérbe, melyek a régibbeket szükségkép háttérbe szoriták. — így pl. „Helena“, melyen, mint mondva volt, már Frankfurtban dolgozott, kétségkívül más feldolgozást nyer, ha a költő már akkor, vagy nemsokára bevégzi, mint a mivé lett, hogy a költő a század elején komolyan átdolgozta, sőt csak 1826-ban fejezé be. A mondottak vezetnek a mű szerkezeti titkának való földerítésére, melyre nézve sokan oly tévesen ítélnek. A jelenetek gyors egymásra kö* *) „Das bedeutende Puppenspiel klang und zuminte gar vieltönig in mir wieder. Auch ich hatte mieh in allen Wissen iimhergetrieben und ward früh genug auf die Eitelkeit desselben hingewiesen worden. Ich hatte es auch im Leben auf allerlei Weise versucht, und war immer unbefriedigter und gequälter zurückgefeommen“ (Werke, 25, 314.)
