Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875

A Faust-monda

a népköltészetben, Gröthenél és Lenaunál.

— Irodalmi tanulmány. —

Mióta emberiség gondolkodik, érez és képzel, csodásszerü események elbeszélése — monda, rege — még pedig a legtarkább változatokban, mindig létezett. Hellast és Romát tudományos képzettsége s emelkedett fokon álló költészete egy magasabb légkörbe ragadta, rendszeres és bámulandó liitregét alkotott. — Ha a keresztény világnézetnek legelső századaiba hatolunk fel, szintén tapasztalni fogjuk, hogy mióta áldásos tanai a népek közt terjedni kezdőnek, egyúttal a legváltozatosabb és csodaszerűbb nép- költészetnek voltak azok forrásai. Már az emberek élete- s természetében gyökeredzett mindenha, hogy mindazt, mi rendkívüli, szokatlan, s mit talán hiányos képzettségüknél fogva sem tudtak magoknak megmagyarázni, — bármily vallásuk lett légyen is különben, — két természetfólötti hatalomra : a világosság- és sötétségére vezették vissza. *) Elég legyen itt csak a Simroek által kiadott, „német népkönyvek“-ben foglalt fantastikus tündérmesékre, vagy a Parzival és Králmondákra utalnunk, melyek eléggé meggyőznek arról, hogy ezen csodaszerű történetek egyedül a képzelem túlcsigázott működésének eredményei. Van azonban ezek mellett a csodamondáknak egy másik s még termékenyebb csoportja, melyeknek mindegyikében egy és ugyanazon alapgondolatot vesz észre a figyelmes észlelő, s ez az Istenség megtagadásán és az ördöggel kötött szövetségen sarkallik.

Ezek közül egy sem örvendett oly átalános elterjedésnek és népszerűségnek, mint a dr. Faust János bűvészről szóló német népmonda. E tárgyról ugyanis annyit írtak és költöttek már, hogy a Faust-irodalom maga egy meglehetős terjedelmes könyvtárt alkot; miből látható, mennyire foglalkoztatta e mély értelmű monda, már három század óta, az Írókat és költőket egyaránt. **)

' *) Innét a középkor elnevezései: „Weisse und schwarze Magie,“ mely utóbbit „Ni- gromancie“ szóvá travestálták a görög „Nekromantía“-ból; mert benne a latin niger (fekete, sötét) szót vélték fölismerhetni.

**) L. „Bibliotheca Faustiana.“ Die Literatur der Faustsage, von 1510. bis Mitte 1873. Systematisch und chronologisch zusammengestellt von Karl Engel. — Egész könyvet alkot a XX. fejezet, melyben szerző a Faust-mondára vonatkozó müveket csak felsorolja.

I