Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
15 mit ama régi latin vers is: pallidal u na pluit, rubicund a flat, a 1 b a s e r e n a t. De arról, hogy a hold majd e, majd ama csillag közelében jár, holott tudjuk, mily változatos az ő különben szabályos járása, az időjárásra okszerűen valóban mit sem következtethetni. Azon eljárást, miszerint csak a maga nézeteinek s vágyainak megfelelő tényeket veszi észre, az ellenkezőket pedig egyszerűen figyelem nélkül hagyja, örömest követi az ember minden téren, s ezen szokás egyik leghatalmasabb gátja az előmenetelnek a dolgok és a magunk megismerésében. Mindazonáltal jogtalanságot követnénk el, ha a légtünettan késő születésének s lassú fejlődésének okát kizárólag az említett lélektani befolyásokra tolnék; mert nem kell felednünk, hogy az időjárási tünemények megfigyelése koránt sem oly egyszerű és könnyű, mint első pillanatra vélhetnők. Nem oly dolgokkal vagyon itt ugyanis ügyünk, melyek a térben egymás mellett létezvén, a kutató nyugodt vizsgálódására változatlanul ajánlkoznak, hanem oly eseményekkel, melyek folytonos változásban és váltakozó folytonosságban következnek egymásra. Csak ki azok befolyását hosszabb időközök alatt figyelemmel kisérte s az összes tünemények összefüggését világosan belátja, remélheti, hogy abban az irányadó s állandó törvényt feltalálja. E végre az időjárás Írott történetére van szükség ; feljegyzések szükségeltetnek, melyek évek hosszú során át minden egyes nap lebtani tüneményeit kétségtelen módon magokban foglalják. De ily följegyzések egészen lehetetlenek, valameddig az emberi érzékek különös műszerek által nem gyámolíttatnak és élesíttetnek. A 1 e b t a n fejlődése tehát bizonyos természettani műszerek feltalálásához van legszorosabban kötve; csak mióta segédeszközökkel bírunk a lég nyomásának s a hőmérséknek, a szél erősségének s az eső mennyiségének megmérésére, csak azóta lehetett gondolni arra, hogy az időjárásról valóban biztos fóljegyzések eszközöltessenek. Főleg pedig két. műszer vagyon, melyek csaknem minden lebtani vizsgálódásokra nélkülözhetlenek: a légsúlymérő (barometer) és a hőmérő (thermometer). Vonatkozólag mindkettő ujabbkori találmány. A légsúly- mérőt Toricellinek. Galilei tanítványának köszönjük, ki azt 1648 körűi találta föl; a hőmérő csak sok sikeretlen fáradozások után jutott mainapi alkatára s feltalálásának érdemében többen osztoznak. Szorosan meghatározott fokozatot (scala) csak 1709-ben Fahrenheit által nyert, s csak is ezen időponttól kezdve lehetett arra gondolni, hogy a műszer, mérésekre, tettleg használtassák. Mindkét műszer alapja s készítésének módja bármely természettanban feltalálható. A légsúlymérő közönségesen időmutatónak tartatik, holott tettleg csak a légnyomását mutatja. De a légnyomása szoros összefüggésben áll a széliránynyal, és pedig nemcsak a légkör legmélyebb rétegeiben, hanem a magasabb régiókban uralkodó szelek irányában is, úgy hogy a szél irányában történt változás a légsúlymérőn felismerhető, mielőtt a légáramlat még a földfólűletig lenyomatott volna. S lényegileg ezen alapszik a légsúlymérő alkalmazása az időjárás előremondá-
