Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874
7 az idegek hüvelyeikben, a csontok Ízületeikben dörzsölésnek vannak kitéve; és épen ez okból a munkálkodó test nagyobb meleg-mennyiséget produkál, mint a veszteglő. A vér a meleget egyenletesen terjeszti el a testben, melynek hőfoka rendes körülmények közt 37-5"; ugyanezen hőfokkal bírnak az emlősök is, a madaraknál kissé nagyobb. Az embernél lázas állapotban 42— 44°-ra is fölemelkedik, cholera esetekben és a halál vég- pillanataiban 35°-ra stilyed. A vér 42°-nál megalszik, 49»-nál merevség fogja el az izmokat. Halál után a bulla hőfokának ideiglenes emelkedését lehet észre venni, a mi az összes izmok összehúzódásának eredménye. Azelőtt különbséget tettek (Liebig szerint) az erő- nemzés folyamata és a meleg képződése közt; ez utóbbit a zsíranyagokban található széneuy élegülésének tulajdonították, az előbbit pedig a légenytartalmu izom- állomány cliemiai műveletének. Mióta azonban tudva levő dolog az, hogy a tevékenység semmi befolyással sincs a hugyany nagyobb mérvű fejlődésére, a mi pedig a légeny tartalmú test-állományokuak chemiai productu- ma (V o i t), és hogy valamint a szervezetben, úgy egyszersmind kimetszve és mesterségesen vérrel átfuttatva a mozgásban levő izom több szénsavat fejt ki, mint a nyugvó, továbbá, hogy az egész szervezet a munka idejében több szénsavat szolgáltat, mint a tétlenség alkalmával (R e g n a u 11 és Reiset), nem különben hogy valamint a szervezetben, úgy kimetszve is az izom több élenyt igényel, ha munkálkodik, mint ha szenvedöleges állapotban van, a mint ezt az éienytöl megfosztott visz- érnek véréből könnyű belátni (Ludwig), úgyszintén hogy az egész szervezet több élenyt emészt föl a munkálkodás, mint a tétlenség idejében, — mióta tehát mindez tudva van, azóta nemcsak a melegképzödést, hanem az eröfejlödést is a széneny élegülésének tulajdonítják. Evvel egyszersmind megdől Liebignek az étkekre nézve fölállított megkülönböztetése is, melynél fogva ö azokat lélekzeti és képző tényezőkre osztotta, és a légeny tartalmú étkek (sör, rizs, burgonya), mind az élet, mind pedig a tudomány terén ismét visszanyerik elvitatott értéköket. Könnyen látható, hogy a többi más meleg forrásoknak alapja szintén nem más, mint a munkának erőben való átalakulása ; és megfordítva kitűnik az is, hogy a melegnek legtöbb hatása nem más, mint ugyancsak a melegnek munkába való átalakulása. Mert ugyanis a meleg hozzájárulásának szaporodtával a töraecsek mozgó ereje, és alkrésze nagyobbodik; a tömecsek és ezek parányai ennélfogva egymástól távolodni fognak, és így a meleg föhatása a terjedés nagyobbífásában áll. Ez által és ennek folytán nagyobbodik a test térfogata; 2 ennek folytán mennek át szilárd testek folyékony, és folyékonyak légnemű állapotba; ennek folytán különit- tetnek el a tömecsek alkrészei egymástól, melyek a hő hatásának tüneteit képezik : a kiterjedést, olvadást, gőzölgést, chemiai osztást. A legtöbb hötünet tehát nem más, mint a hőnek munkává és a munkának hővé való átalakulása; ép azért a munka és a ho közti viszony tétele képezi a mechanikai hö-elméietnek főtételét.“ Értekezésünk első részletében a testben kifejlődő hő harmadik részletének rendeltetéséről szólván, annak fontosságáról tevék emlitést, és illetékes helyen pda visz- szatérni Ígértem. Említém ott, hogy e részletnek szerepe fölötte fontos, mert míg munkát végezve önmagát emészti, addig épen ezen munkája által új hő származását eredményezi. Történik pedig ez a következő módon. Miután az előzményekből tudjuk, hogy az éleny és széneny vegyüléséhöl származik a hő, tudnunk kell azt is, miként származik a vegyfolyamat bekövetkezésére szükséges eme két elem. A nélkül, hogy bővebb fejtegetésre és leírásra volna szükségünk, elmondhatjuk, hogy az emésztő szerv választja ki a kellő széneny mennyiséget, és a lélekzési szerv, a tüdő, az élenyt szolgáltatja; a vegyülés pedig ugyancsak a tüdőben történik, midőn már a szénenynyel teli vér odanyomul, és az ott vegytilésrc mohón készen álló élenyt fölfogadja, a mi által azután egyszersmind hő származik. Mindezekből tehát látjuk, hogy az emésztő és lélekzö szervek azok, melyek az úgynevezett belső munkát végzik, és melyek az állati melegnek származására kizárólagosan közreműködnek. Ámde ugyanezen belső munka végzésénél hőre van szükség, mely a kitűzött munka végzésénél elenyészik. Vagyis röviden egybefoglalva az egészet: a testben létező állati meleg egy része új, a többféleképen elveszett hőnek kárpótlására szolgáló hőmennyiségek megszerzésére fordíttatik, és így midőn az állati meleg harmadik részlete munkára fordíttatván, elenyészik, épen ezen munkája által származik a szükséges és a többi munkát végző hőnek elvesztőt fedező újabb hőmennyiség. Közegül a hő elterjedésére és az állati meleg egyenletes föntartására a véredények szolgálnak, az eszköz pedig erre a test legkisebb részeibe is eláradó vér. Ennyit mondhatunk röviden az állati testnek tápláltatásáról a hő által. Most már értekezésünk második pontjában csak az volna hátra, hogy meghatározzuk : mekkora ezen bizonyos idő alatt származott állati melegnek mennyisége, vagyis mily nagy azon hőmennyiség, melyet valamely állat bizonyos meghatározott idő alatt kifejt, a mi természetesen nem egy és ugyanaz az állati testben folytonosan székelő állati
