Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874
8 meleggel, hanem a belső munkának terménye. Érdekes tárgya volt ez a physikusok kutatásainak, s különösen Dulong törekedett e tekintetben határozott megállapodásra jutni az egyes állatokban bizonyos idő alatt kifejlődő höre nézve; tehát kísérletekhez folyamodott. Az állatot, melyet vizsgálódása tárgyául ép azon alkalomra fölvett, szekrénybe zárta, melynek falát minden oldalról igen vékony rézlemez képezte; és ezen szekrényt az állattal együtt nagy mennyiségű vízbe merítette. Az állatnak a szükséges levegőt Dolong gazometer segélyével vezeté, és viszont a kilehelt levegőt, a kilehe- lési eredményt alkalmas csövek által elvezeté, összegyűjtő és a legpontosabb elemzés alá veté. Ily helyzetben volt az állat körülbelül két óráig, a minek elteltével Dulong a víznek melegéből akart következtetni azon melegre, melyet az illető állata meghatározott'idő, tehát két órának lefolyása alatt kifejt. Ezen alkalommal tett észleletei a következőkben öszpontosítvák: Először elemezte a kilehelt levegőt, és ezt nedvesebbnek találta, mint a minő a belehelt volt; Dulong ebből biztosan azt következtethette, hogy a beszivott levegő éle- nyének egy része könenynyel egyesült és vizet képezett, a mi a kilehelt lég nedvesebb tüneményét természetessé teszi. A levegő légenyét minden változás nélkül meglelte a kilehelés productumában ; többi része pedig semmi esetre sem tűnhetett el máskáp, mint hogy az állati testben szénenynyel egyesült szénsavvá, a mi az állati meleg képzésére szolgált. Hogy a két óra alatt mennyi levegővel jött érintkezésbe az állat, azt könnyű meghatározni, mert gazometerböl vezette azt oda ; hogy pedig mennyi éleny fordíttatott a könenynyel való egyesülésre, azt megmutatja a víz-mennyiség, mely a ki- lehelési productumban találtatott; végre mennyi volt a légeny, azt a vegytilési törvények szerint könnyű meghatározni. A mi éleny tehát hátramaradt, az egyesült szénsavvá, és az éleny és széneny egymáshozi viszonyából ismét meg lehet tudni azt, hogy mennyi szénsav származott az állatban, és egyszersmind mily nagy hő- eredményt képes a tapasztalatok után fölmutatni. így tehát ebből nagyon egyszerűen és könnyen meghatározta és kifejtette, miszerint az illető állat két óra alatt eny- nyi- és ennyi hőmennyiséget fejtett ki. És ennek Dulong számításai után egybe kellett vágni a szekrényt környező víz hőmérsékletével, mely ezen két óra alatt kifejtett állati meleget elsajátította. De csodálkozva ta- pasztalá, hogy a víz hőmérséklete egy, sőt két tizeddel is meghaladja az ö számitgatásai után meghatározott állati meleg nagyságát. Minthogy pedig kísérletének helyességéről meg volt győződve, a már megállapított és általunk is az imént bemutatott elmélet rovására kimondá, miszerint az állati meleg képzésére nemcsak az éleny és széneny vegyülése, hanem egyszersmind valami más titkos forrás is bír befolyással. Azonban Liebig kimutatá, hogy Dulong tévedett; mivel azonban ez, értekezésünk harmadik pontjának természetével vág össze, azért azt egy időre elhalasztóm, mert csak akkor válik érthetővé és természetessé Liebig cáfolata, hogyha előbb azon általános tüneményeket tekintjük és vesz- szíik röviden tárgyalás alá, melyek az eddig előre bocsátottakból következnek. III. Miután egész eddig az állati testet, mint élő gépezetet tekintettük, ugyanebben szemléljük most már ezen elméletünk eredményét és gyakorlati alkalmazását is. Hogyha a gép erősen működik, több gőzt igényel, tehát több tüzelő anyagra van szüksége, és megfordítva. Ha ugyanezt az állati melegre, illetőleg az állati testre alkalmazzuk, hol az egyik tüzelő anyagot, a szénenyt, a táplálék nyújtja: igen könnyen belátjuk, mint kelljen a testben a hökifejlödést, és mint lehet szabályozni. A testből a mondottak szerint a hő részint kisugárzás, részint külső, részint belső munka által enyészik el; a mint tehát kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkezik ezen hő-elvesztés, oly arányban kell azt a táplálékok fölvétele és a széneny kifejlése által ismét kárpótolni. Tekintsük az első esetet, midőn t. i. kisugárzás által vesz el a hő. Minthogy az állati test melege független a környező légtől és bármely közegtől, természetes, hogy a mint fölötte vagy alatta áll a közeg hőmérséklete az állati melegség fokának, ép oly mértékben többet vagy kevesebbet von is el ugyanazon közeg, ugyanazon testből, vagyis a közeg hőmérséklete fordított arányban áll a kisugárzás nagyságához. Ha tehát az ember hidegebb éghajlat alatt él, nagyobb a kisugárzás által elveszett bő, nagyobb hő fejlesztésre is van szüksége, vagyis több tápanyagot kell bevennie, mint ellenkezőleg, ha a meleg éghajlat alatt csekély a kisugárzás. A mi természetes, mert hiszen tudjuk, hogy hideg időben több égöanyagot kell a kályhába rakni, mint melegben, hogy szobánkban ugyanazon hőmérséklet legyen. Ennek folytán már nem csodálkozhatunk, hogy az éjszaki sarkvidék lakói majdnem a bámulásig sokat esznek, az egyenlítőnél pedig az emberek, kivált a forróság szakában oly kevés táplálékra szorulnak; ebből válik természetessé, hogy míg az izlandi a legzsirosabb anyagot jóizüen megeszi, sőt még a zsírt, kivált a halzsírt is meginni képes, melyek igen sok szénenyt tartalmaznak, addig például az itáliai, vagy afrikai utálattal fordul el a zsíros anyagoktól, és egész napi táplálékát föltalálja a növény-világban , pár narancs- vagy fügében, a hol inkább a légeny, mint a széneny tartalom a túlnyomó ; ebből láthatjuk már annak
