Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1873

7

Ezekhez képest eléggé látjuk jellemezve Árpádot már az első énekben is:

. . . . „Árpád pedig álla inagasbban

Egy kis domb tetején. Vala ékes párducza vállán,

Kendítö buzogány jobbjában, s oldala mellett Ősei harezaibói maradott nagy kardja világolt.

És könnyű süveg álla fején, s toll reázkete ormán:

Mint Ügeké, szép apjáé nagy termete, könnyen Mozdul a siilyos fegyverrel; karjai, válla Mint a Mátra-tetű és bérezei, izmos erősek, így állt meg komolyan s végig pillanta hatalmas Szemmel szép hadain; intett és nyomban elálltak A rohanó esapatok.“ —

Vagy midőn megértvén Zalán büszke üzenetét, a magyarok feldühödnek a követek ellen, s boszujokban halálra szánják:

„De nincs hántások: s hogy ezen félelmük elálljon Árpái). hadkötöző fejedelmi tekintete őrt áll“ stb. —

A csodálatos elem Vörösmartynál a sors-intézö, élet-adó s vevő Hadúrban, és a felleg-dárdájú Ármányban, valamint egy sereg napkeleti tündér szerepléseikben van feltüntetve. így az ősz Meotisz-tavi tündér, a délszaki aranyfürtíi tündér, ki létét föláldozza, hogy a deli Hajnál megölhesse; ennek szellemi szolga-ménje Tomboli; ugyancsak a délszaki tündér atyja Hajnal, anyja a fátyolos Éjjel, kit Hadúr maga küldőit Hajna őrizetére stb. mindnyájan a legragyogóbb és melegebb phantasiának végketlenül gyönyörű alkotásai, s csak az kár, hogy eme bitregei leleményeiben, különösen mi Hadúrhoz való viszonyukat illeti, határozott rendszer nincs; mit egyébiránt nem csodálhatunk, ba meggondoljuk, hogy egész mythologiáját úgyszólván magának kellett megteremtenie.

Mint költői mii tehát remek szépségei mellett is hiányos szerkezetű Zalán, s ez különösen az egységet tekintve, Vörösmarty összes eposzaira áll. Az események nem emelkednek kerek cselekvéuynyé, sem az epizódok nem motiválják eposzaiban a föcselekvényt, sőt oly túlnyomó tért foglalnak el, hogy zavarják ennek egymásutáni fejlődését. így a népies mesén alapuló Tündévvölgy és Délszigetben, vagy Z.dánban is, hol, kivált az I. IV. VI. ének epizódjai, magokbau véve majdnem becsesebb töredékek, mint azoknak együvé szerkesztett egésze. Erősebb compositióra törekszik Eger és Széplak, még többet igér e tekintetben Kom, egy nagy eposz, Magyarvár önálló töredéke, mig Cserbalom, kicsi terjedelemben is egy nagy mii érdemével bir, mind alkotás s élesen rajzolt sokféle alakokra, mind a hősi, hazafiúi és tisztán emberi motívumok arányos szép összehatására nézve. (Toldy F.)

2

De hogy a Vörösmarty eposzköltészetének jellemzése végett fölvett Zalánra visszatérjünk: sajátképi bo- nyolata Vörösmarty ez eposzának sincs, miért kifejtése sem meglepő.

Innét lehet már az, mire föntebb is utaltunk, hogy Kazinczy, a szigorú mübiró, az egész ország és irodalom lelkesedése közt hidegen íogadta Zalánt, mely eposzi szerkezetével ki nem elégítette sem müizlését, mely nem találhatta benne a szép arányosságot, sem félszázados várakozását e téren; innét, hogy Zalánnál többre becsülte Vörösmartynak a „Kis gyermek halálára“ cimü elegiáját. Tény az, hogy Zalán futása a közönségre is, inkább a nemzeti érzelmek kifejezése, a nemzeti nagyság és ősi dicsőség emlékezetbe hozása, mint eposzi tartalma által tette meg rendkívüli hatását. Hányán voltak , kik talán nem is olvasták , hanem csak magasztalták; hisz az első kiadásból szégye- nitőleg kevés kelt el. Lehettek sokan, kik kifáradtak a gazdag phantasiával szőtt epizódok tömkelegében, s a hős Ete és szép Hajna kalandjairól számot adni aligha tudtak volna, de mély meghatottsággal szavalták a fel- jajdulást ősi homályban késő ré gi dicsőségünkről s pirulva érezték, hogy ők is a tehetetlen kornak puhaságra serényebb gyermekei *).

Mindazok, mik Vörösmarty eposzainak szerkeze téröl mondattak, módjával, kisebb elbeszélő müveiről is állanak. Az epikai elem költői beszélyeiben és balladáiban mindig lyrai és drámai elemekkel van keverve. Az Éjféli ház- , Toldi- és Salamonban is, mindenütt szabad ömledezést enged érzéseinek. Igaz ugyan, hogy a ballada tragoedia, dalban elbeszélve (Greguss Á.), s az eposzi, lyrai és drámai elemek keveréke; ámde a drá- maiság csak a szerkezetben lép előtérbe, és az előadásban az objectiv epika a fő, mig a lyrai elem csak a külformábau nyilatkozik.

Vörösmarty epikájának e szerkezeti hibáit látva, már most bátran elmondhatjuk, hogy e tekintetben, s kü- kiilönösen mi a kisebb elbeszélésféléket, balladát stb. illeti, őt Arany messze fölülmiílía. —

E szerkezeti hibákat azonban feledtetik Vörösmarty nyelvkezelési átalkotó ereje és hexameterei, melyekben epikai költeményei legnagyobb részét irta.

Mindkettőt szépen jellemzi Toldy, midőn amarról mondja: „hogy újszerűbb minden újitóénál, de nem új képzései, hanem fordulatai és a kifejezés által, melyek mind e mellett mindig tös magyar jellemnek, hatályosak és szépek. Emerről : „a hexameter pedig, melylyel eposzi költeményeiben él, majd pompás, méltóságos, majd ro*) L. Arany L. „A magyar politikai költészetről.“